A nap egy finom kis infóval kezdődött, ahol jegyre kellett honlapot csinálni. Nem volt könnyű, de megbirkóztam a feladattal. ^^ Kb az egészet lesúgtam B. Zsófinak. =D Már rég kész voltam, a tanár már le is osztályozta, aztán visszaültem a helyemre, hogy szépen csendben várjak, míg a többiek is készen lesznek. A tanárnőnek nem tűnt fel, hogy bár már rég nem foglalkozok a munkával, azért a képernyőmön ott van az egész, amit éppen Zsófi másol át magának… =D De legalább Zsofcinak is jól sikerült. ^^
A dupla infó után tesi volt. Ahol is röplabdáztunk, és tiszta sikeresnek éreztem magam. Szonival voltam párban. Az a része mondjuk nem volt olyan sikeres, mert nem tudok felsőt ütni, és ma azt gyakoroltuk. xD De az óra vége felé már rendesen játszottunk, és egy csomószor tök jókat ütöttem a labdába. Ami nálam azért már nagy teljesítmény. ^^ Szóóóval büszke vagyok magamra.
Aztán angol, ami totál unalmas volt. Megint fantasztikus youtube videókat néztünk angolul, amiről aztán kérdések voltak. A felét nem is értem az ilyeneknek. Sebaj. Csipi szerint hogyha olyan nehézségűt adna, amit mindenki ért, akkor nem fejlődnénk. Hát oké. Akkor fejlődjünk. xD
Ezután már csak egy tanulásmódszertan volt. Vagyis lett volna. Mert ma színházba ment az osztály. Igaz, hogy háromnegyed 6-kor volt a gyülekező, de a tanárnak azt mondtuk, hogy muszáj hazaengednie minket, mert különben aki messze lakik nem fog időben elkészülni, és nem tudna menni. És mivel köztudott, hogy a tanárnő is ugyanannyira utálja ezt az órát, mint mi, ezért nem esett nehezére azt mondani, hogy “Jól van, elmehettek, de senki ne tudjon róla.” Hát jó. Nem fogom elárulni az igazgatónak. =DD
Tehát színház. Felvettem a csodás magassarkú cipőmet, amiről korábban már közöltem itt egy képet. Gondoltam, hogy mivel délelőtt már esett, de most már minden felszáradt, és süt a napocska, ezért most már nem fog újabb adag eső zúdulni, és felvehetem a cipőmet anélkül, hogy tönkremenne, vagy fáznék benne. =D Hát tévedtem. Felszállok a buszra, ott volt Szoni, Zsófi, Dóri, meg Áron. Vagyis nem. Mert Szonival már a buszmegállóban is együtt vártunk. Ami most igazából nem is olyan érdekes, csak leírtam. Míg a buszon voltunk úgy elkezdett ömleni az eső, hogy borzasztó. O_o Nagyon durva volt. =D Leszálltunk a buszról, és gyorsan bemenükültünk valami kis zugba öten, ahol kb 1 ember tudna úgy állni, hogy nem éri az eső. xD Nem baj, mi öten voltunk ott. Reménykedtünk, hogy két percen belül eláll. De nem így történt. Ekkor Szoni felhívta a bátyját, hogy jöjjön már értünk kocsival, és vigyen már el a Szent István iskola elé a gyülekezőhelyre. Mert igaz, hogy különbusszal mentünk, de az véletlen se tudna a gimi előtt várni az osztályra, muszáj két utcával arrébb, egy másik iskola előtt… -_- Vissza Szoni tesójára. Éppen tegnap lett 18 éves, és pár hete van meg a jogsija. =D Tehát tök jó. Mire odaért értünk a kocsival már elállt az eső. xD Mindegy, azért beültünk. Összesen hatan voltunk az 5 személyes kocsiban ugye vezetővel együtt. Egymás ölében ültünk kábé hátul. xD Még szerencse, hogy csak két utcát kellett menni.
Odaértünk, és egy nagy buszt láttunk. Na meg egy kisbuszt. 12 személyeset. Hát mi a csajokkal abba mentünk. Tiszta limuzin-feeling volt. Mert 6 ülés egymással szemben volt, és mi oda ültünk. =D Aztán meg odaértünk a színházhoz. Még az előadás előtt vettünk fincsi bécsi perecet. *.* Én vettem meg az utolsó darabot, Zsófi meg az utolsó előttit. =D Jók vagyunk úgy érzem. Ja, de csak a földszinti büfében. Nem baj, akkor is. =D Többet nem óhajtok most erről írni, több érdekes dolog nincs.
Mikor haza értem már csak Imivel beszéltem msn-en, meg Ívlin átküldött egy számot. Amit amúgy már tök régóta elterveztem, hogy letöltök, csak mindig elfelejtettem. xD Hallgassátok ti is.
Suliról ennyit. Jöhet a hazamenetel. A buszmegállóban várakozva valahogy nagyon érdekes témánk volt. xD [Zsófi, Dóri, Szonci, Áron, és én] Már nem tudom honnan jött, de arról kezdtünk el eszmét cserélni, hogy az imók miért állnak a képen látható módon. x’D Félreértés ne essék, semmi gondom az emókkal. =D És igen, már lerágott csont ez a téma, de ez ma akkor is vicces volt, szal mindenképpen meg kívánom örökíteni a blogomban. Nem kell beszólni miatta, nem kértem. =D Tehát. Zsófi kifejtette a filozófikus énjével, hogy azért állnak a lábfejeik ilyen V alakban, mert így kívánják kifejezni, hogy eltaszítják maguktól a világot, hogy magányra vágynak, és hogy csak azokat fogadják be a kis világukba, aki méltó rá. Köszönjük Zsófi. xD Szoni már konkrét imó-elvvel rukkolt elő: A csámpásoknak már van állásuk. Az pont egy fordított V betű. És mivel az már foglalt volt, ezért ki kellett találni az emóknak egy másikat, és így lett ebből ez, hogy egyszerűen csak megfordították, és kész is volt a beállás. Köszönjük Szoni. =D Mindenki ott szakad, biztos nem nézett minket senki hülyének a buszmegállóban. xD De semmigáz, szinte már élvezem, amikor leégetjük magunkat. xD
