“Mikor velem voltál, minden jó volt, minden szép és tiszta. De beborult az ég, a madarak elszálltak a f*szba, elhervadtak a virágok, fekete lett a szivárvány, leszálltam a fehér lóról, most pofán váglak királylány.” childrenofdistance.

Hát ma jó nap volt. <3

Először is, reggel felkeltem fél 8-kor. Mert utána mentem át Márkékhoz. Igen. Megint. Sajnos. -.- Egyszerűen hív, és nem tudok nemet mondani. Tehát. Szépen beér a buszom Városkapuhoz, ő természetesen már ott áll, és vár engem. Onnan elindultunk hozzájuk. Először sétálni kezdtünk, mert sokára jött volna a busz, aztán az út felénél idő tekintetében beértük a busz menetrendet, úgyhogy felszálltunk valamire. =D Útközben a csokikról beszélgettünk. (Y) x’D Érdekes téma.

Odaértünk hozzájuk, elkezdtünk reggelizni. Tök fincsi teát csinál. =DD [Mellékesen megjegyezve.] Azután meg elkezdtünk megint filmezni. Most a Nem kellesz eléggé volt a soron. Persze megint csodás öleléses pózokban néztük végig. Ahogy vége volt elkezdtünk egy másik filmet is nézni. xD A helyzet ugyanez volt, sőt, még csodásabb. Vége a filmnek, de mi meg se mozdulunk. Annyi csoda volt már, mint az Alíz Csodaországban-ban. x’D Egyébként közben Vera is hívott, hogy akkor mi legyen a mozival. =) Tökre örülök. Nem tudom mi ez a hirtelen változás, de örülök, hogy elhívott, és hogy újra olyan, mint régen. ♥

Mikor idő volt, akkor el is indultunk Márkkal. Én Nyugatihoz, a Westendbe, ő meg elvileg orvoshoz. De elkísért azért a Nyugatiig. ^^ Aztán onnan visszafordult. =D Amúgy késtem vagy 15 percet. Azt hittem, hogy Vera tök mérges lesz, meg hogy most megint elcsesztem, amikor éppen már minden alakulna úgy, mint ezelőtt volt.. De nem haragudott, szal hepivan. ^^ Még a film előtt bementünk a BizsuBridzsittbe. Hárman voltunk amúgy: Vera, én, meg Áron. Szegény fiúcska csak követett minket, és még széket is akart keresni ott a fülbevalók közt, ahova le tud ülni. Majd ha ráérek sajnálom. =)

Egyébként az Egy boltkóros naplóját néztük meg. Elvileg premierben. Mert hogy mától vetítik. Nem volt rossz film, de én azért nagyobb durranást vártam.  [Meg Vera is, mert megbeszéltük a filmes élményeinket. xD] Mindegy, azért jól elvoltunk. Közben meg sorra kaptam a Márk sms-eket… Film közben. Meg folyton csak rajta gondolkodtam… Tehát mikor vége volt, hoztam egy hirtelen, meggondolatlan, és teljesen felesleges döntést. Behívtam Verát mosdóba, hogy meg tudjam beszélni vele, hogy nem baj-e, ha én most nem megyek velük együtt haza. Elmondtam az okát is. Tök jó volt vele újra ilyen ügyekről beszélni. <3 Mindegy. Elmentem velük a vonatig, aztán visszafordultam. És indultam a metróhoz. Felhívtam Márkot, hogy ki tud-e jönni elém valahova…

Vicces volt, mert Központot mondtam neki. Ő meg kérdezte, hogy akkor a Match előtt jó, ha vár? Mondom igen. Szépen felszállok a metróra, és annyira a Match volt a fejemben, hogy véletlen leszálltam eggyel előbb, a Városkapunál. xDD Mert ott is van Match. És hát hívom, hogy hát hoooolvaaagy?? =D Akkor döbbentett rá, hogy én nem is ezt a helyet mondtam neki. xD Szegény. Tehát újra elindultam, és mentem még egy megállót. Ő már ott várakozott negyed órája… :$

Foggggalmam sincs, hogy miért mentem vissza hozzá még mozi után is… Bár mondjuk ő kérdezte sms-ben, hogy szeretnék-e találkozni utána. Bár ha nem kérdezi, akkor se vagyok biztos benne, hogy nem jutott volna eszembe… Csak hogy ekkor már 6 óra volt. Anyának küldtem sms-t, hogy meddig maradhatok. Olyan rendes, úgy szeretem. *-* Mostanában tök jó a kapcsolatunk. Egy csomószor megbeszélem vele ezeket a dolgokat is, amiket leírok pl ide. Mindegy, ez most mellékes volt. Mondta, hogy max 8-ra érjek haza. Tiszta boldog voltam, hogy van még másfél órám Vele. Mert a busz 7 óra 20-kor jött. És azzal értem haza pontosan 8-ra. =DD Na mindegy. Márkkal vettünk egy fagyit, aztán elkezdtünk sétálni. De olyan rossz… Mikor nála vagyok mindennek kinéz az, ami köztünk van, csak barátságnak nem. [Najó, azért ez egy kicsit túlzás volt.] Az utcán meg közel se áll hozzám, nemhogy megölelne. Még a kezemet se fogja meg. “Nehogy véletlen meglássák az ismerősök…”

A buszon találkoztam két régi osztálytársammal. Alig ismertem rájuk. O_o Brutális mértékben megváltoztak. Odamentem hozzájuk, és elkezdtünk beszélni. Tök poén amúgy, mert pont ezelőtt pár nappal néztem meg a myvipjét az egyiküknek, és írtam oda az egyik képhez, hogy “régen találkoztunk buszon, kéne már szervezni egy véletlen összefutást =D”. Mert ő is Dunakeszin lakik. Mesélték, hogy a sulijukban ők az éltanulók. Miközben általánosban egyeseik, ketteseik voltak… O_o Meghogy órán elő-előfordul, hogy egy-két tanuló be van tépve… Jó suli lehet. Meg azt is mesélték, hogy járnak valami színitanodába. A Koltaihoz, vagy valami ilyesmi. 250 ezer forintért. O_o Ööö remélem azért nem egy nagy becsapás, és lesz belőle valami, mert Krisztián tényleg jól színészkedik. =) Megérdemelné, hogy sikerüljön neki.

Mikor hazaértem már rájöttem. Ez így nagyon, de nagyon nem jó. Nem mintha ezt nem tudtam volna eddig. De ez így nem állapot, hogy Márk titokban van velem állandóan, hazudik Noncsinak arról, hogy mit csinált ma, egyik nap engem ölelget, másnap meg nézhetem őket, ahogy turbékolnak. Szóval ezt be kell fejezni. Csak nagyon nehéz. Nem tudom elengedni… Hiába tudom, hogy egy barom, hogy egy óriási idióta, hogy csak játszik, én attól még ugyanannyira szeretem… Bár mondjuk nem is csoda. Azok után, hogy ilyen mondatokat hallok tőle, hogy “Amikor veled vagyok elvesztem az eszem.” vagy hogy “Annyira vágyok a közelségedre, és annyira nem szabadna ilyet mondanom, mert ott van Noncsi…” Hát ezaz. Hogy ott van. Mégis ilyeneket mond. És akkor még próbáljam meg elfelejteni.

Befejeztem a folyamatos elmélkedést róla. Legalábbis írásban. Mert tuti folytatni fogom még egészen addig, míg elalszok. :S Pápuszi.

“Kérlek ne zavarj össze, kérlek engedj el, kérlek temessük a múltat, engedd el a karom. Kérlek érezd, hogy ez nem jó, kérlek ne menj el…” – - SP

Tuddddddtam, hogy nem kellene elmennem. Tudtam. Az eszem legalábbis igen. A szívem meg el akart menni. És most csak még szarabb… Pedig tudtam előre, hogy ez lesz! És mégis mentem.
Még most is érzem a kezét a hátamon, a hasamon, körülöttem… Túl jó volt. Túlságosan is. Pedig tudhattam előre… Baszki.

Az eleje viccesen indult. 11 óra 5 perckor felhív, hogy hol a fenében is vagyok. Mert Gyártelepre beszéltük meg a talit. Hogy majd jön a 11 órás vonattal, és akkor onnan még nem tudjuk mi lesz. Csakhogy nem találkoztunk a Gyártelepen. =D Sehol se láttam, meg ő se engem. Pár perc telefonbeszélgetés után rájöttünk, hogy hát ő bizony az eggyel előbbi megállónál szállt le. Nem baj – gondoltam – és mivel tudtam, hogy a sulijának a mi iskolánkban volt a szalagavatója [tehát tudja, hogy hol van] mondtam neki, hogy akkor jöjjön oda a Radnótihoz. Mert az a két vasútállomás között található.

Később aztán szépen odaértünk hozzájuk. Megnéztünk egy filmet. Holiday a címe. Nagyon durva, mert tök olyan szituk vannak benne, amik éppen történnek. Velem, meg Vele, meg Noncsival. Erről ennyit. Mikor vége volt a filmnek nekiálltunk ebédet csinálni. Vagyishát inkább ő állt neki, mert én nem tudok főzni. x’D Evés után is még egy csomót beszélgettünk. Egy csomót ölelgetett. Egy csomó gondolat volt mindkettőnk fejében. Tök boldog voltam. És tök szomorú. Úgy igazán…

Nagyon rossz így ez az egész! Ő is tudja, én is tudom. Mindketten tudjuk, hogy ma se kellett volna semminek történnie. Mégis történt. Egész nap Vele voltam. 11-től egészen este 6-ig (!).

Nincs több értelmes gondolat a fejemben. Bár ezek se azok… -.- Úgyhogy mára ennyi voltam. Puszik. [erre az elköszönésre mostanában szoktam rá. =D]

www.chococafe.hu – Choco Cafe Váci Csokizó (L)

Minden békés. Örülök neki. <3

Dórival egész nap énekelgettünk. =D A Riddler – Kicsimnek -et. De persze suliban nem jutott eszünkbe a sima szövege, csak a refrént tudtuk. xD De ez nem igazán zavart minket, még az egyik órán is neki álltunk halkan énekelni. x’D “Fordul a föld, és lenyugszik a Nap, az emlék megmarad, míg az idő elszalad, de Te mellettem vagy, így nem aggódom, mindig veled leszek, a te gondod az én gondom…” Kerestem youtube-on, videán, guglival, meg mindenhol szinte videót, hogy meg tudjam nektek is mutatni, de egyetlenegy olyan videót találtam, ami alatt ez a zene megy, és nincsen tele párok képeivel. Mert szinte csak olyat találni. Tök muris. =) Tehát itt van az az egyetlenegy videó.

Angolon írtunk egy dolit. Ami elég szarul sikerült… Fúú, olyan rossz kedvem volt utána. De a délután nagyon jó volt. Köszönöm nekik, hogy mindig fel tudnak vidítani. ♥ Csak egy délutánt kell együtt tölteni velük, és máris jó kedve lesz bárkinek. És hogy mi is történt délután? Hát az úgy volt, hogy…

Elterveztük még tegnap, hogy ma majd elmegyünk suli után Vácra a csajokkal (bár Zsófi nem jöhetett, mert szegééény… éppen snowboardozik… :P). Tehát Vác, mert ott van egy olyan nevezetű hely, hogy Csokizó (<– kattints). Hmm, már a neve is tök jó. ^^ Suli után elmentünk a vonatállomásra, megvettük a jegyet (300 Ft!!), és szépen lekéstük a vonatot. =D Tehát vártunk fél órát a következőre. Addig Vera nagyon jól elszórakoztatott minket és az állomáson várakozó többi emberkét a kis énekléseivel. Így szeretjük. ^^ Jó, felszállunk a vonatra, utazunk, leszállunk. Sétálunk egy csomót, és megérkezünk. Belépünk. A hely ilyen cukrászda féleség, de itt nem sütik vannak, hanem csokis dolgok. (Ja meg teák, de az nem érdekes. xD) És tényleg minden csak csoki, csoki, és csoki. =D Elborzadva vesszük észre, hogy nincsen üres asztal. O_o De közben azért azt is észrevesszük, hogy az egyik asztalnál ülő két srác nagyon szemügyre vesz minket. =D Mindegy. Nincs hely, ki kell menni, később visszajönni. Leültünk egy padra a váci fő téren, vagy mi annak a helynek a neve. xD Ott is észrevesszük, hogy a távolban ülő három fiú feltűnően néz minket. =D De mi négyen voltunk, háhá. xD Egyszer csak látjuk, hogy a srácok felállnak a helyükről, és még mindig felénk tekintgetnek. Már azt hittük, hogy odajönnek hozzánk. =D Még el is indultak az irányunkba, de mégse jöttek, mert csak elsétáltak tovább az utcán. =D Ezután úgy döntöttünk, hogy vissza megyünk a csokizóba lecsekkolni, hogy van-e már üres asztal. Hát volt. :]

Leülünk, elhelyezkedünk, megkapjuk az “étlapokat”. Csupacsokíí minden! *.* Ilyen forrócsoki, olyan csokis finomság, amolyan… Nem is tudtunk szinte választani. Aztán mégis sikerült. Csokifondü. Az olyan, hogy olvasztott csokiba lehet belemártogatni a gyümiket, ami most éppen banán, ananász, és alma volt. Kihozták az asztalhoz, és annyira gyorsan megettük, hogy fúú. =D Akartam képet mutatni róla, de nem találtam. Aztán én még akartam valamit enni. xD Jellemző, most is én akartam még enni… =$ Ennek ellenére még most is cseszegettek a csajok azzal, hogy milyen vékony vagyok. Pedig látják, hogy nem az én hibám. :P Amúgy szerintem nem is hiba. Jól érzem magam így, nem vagyok anorexiás, semmi ilyesmi. Erről ennyit. =D Szal rábeszéltem Verát, hogy legalább mi ketten rendeljünk már még valamit. A kókuszos forrócsokira esett a választásunk. Kihozták. Jóóó tömény csoki volt. =D És ráadásul még tejet is hoztak hozzá külön. Tök jó. Megittuk a negyedét sűrűn, aztán szó szerint kb beleborítottuk a kapott tejet, hogy mééég több legyen. =D Ha már ilyen drága volt… 1,5 dl 590 Ft. O_o Miután megittuk elkezdtük négyen számolgatni a pénzeinket. Nagyon mókás volt. Mindenki szinte csak ezrest hozott. És így meg nem tudtuk kifizetni a saját részünket. xD Egy csomót diskuráltunk, hogy nahátakkormost mi tévők legyünk?? : DD Aztán okos nagylányokhoz méltóan megoldottuk a problémát. xD

Elindultunk visszafelé. Az úton azonban csalógatóan nézett ránk néhány kirakat. =D Szóval betértünk két bizsuboltba is. Ezután most már tényleg a vonathoz mentünk. Sikerült Dóriékat meggyőznöm arról, hogy jöjjenek már velem, mert AZ a hatos vágány. xD Nagy nehezen, de a kalauznak azért már hittek, mikor megkérdeztük Verával azt, amiben amúgy is biztosak voltunk. Nem tudom ők miért nem tudták elolvasni azt a táblát, amire nagyban rá van írva, hogy VI. Vagy ők nem tanultak római számokat? =DD Jó, nem baj, őket is így szeretjük. ^^ Meg hát én se vagyok sokkal okosabb a legtöbbször. =$ Felszállunk, elindul a vonat, elérkezik oda, ahol le kell szállnom, leszállok, haza megyek. Ennyi volt. =) És olyan jó volt, szakadtunk egész délután kb. =D

Itthon meg tök jót beszélgettem anyával. Úgy meséltem neki dolgokat, (nem csak a mai napot) mintha bármelyik barátnőmnek mesélném. Ő is úgy adott tanácsokat, mintha bármelyik barátnőm lenne. Kezdem érezni, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz. <3

Egyébként holnap reggel leutazunk mamámhoz. Jánoshalmára. Az kb egy ilyen mucsaröcsöge típusú, 20 lakossal megáldott kisfalu. =D Mivel durván kb 3 óra az út, fél nyolckor kell majd kelnem. :| Borzasztó. Rémes még a gondolat is. Majd vasárnap jövünk vissza.

Most megyek. Búcsúzásként: Egyszer majd menjetek el ti is a Váci Csokizóba. Megéri. :P