Hands in the air. ;)

Na mi is történt velem az elmúlt napokban? Hát szerencsére nem unatkoztam. (:

Először is. Aznap, mikor az előző bejegyzést írtam mégis lett valami. Átmentem én, meg egy másik lány egy harmadik osztálytársunkhoz dvd-zni. Az odafelé vezető úton elcsesztem a biciklimet [nem részletezném =D], szal hazafelé kénytelen voltam apumat hívni, hogy vigyen haza. A bicaj azóta már járt a szervizben, és egészséges.

Másnap úgy volt, hogy megyek anyumékkal vásárolni. Közben hívtak Zsófiék strandra, de nemet mondtam, mivel anyumékkal mentem. Kiderült, hogy csak egy sima Auchan-bevásárlásról volt szó, szal simán mehettem volna máshova. -.- Mikor már itthon voltam újra hívott Zsófi, hogy na menjek már. Igen ám, csak az egyetlen probléma az volt, hogy már negyed 4 volt, és vonattal kellett volna mennem, ahonnan nem tudtam az utat a gödi strandig. Meggyőztek róla, hogy nem fogok eltévedni, csak menjek máááár. =D Oké, mentem. Háromnegyed 5-re értem oda. A délutáni belépő csak 350 Ft volt. ^^ Maradtunk fél 7-ig. Nagyon jó volt egyébként. Röpiztünk, csúszdáztunk, meg ilyesmi. Külön hozzátenném, hogy 1 csúszás lenne ingyenes, utána fizetni kellene, de mi kettőt csúsztunk ingyen, mert olyan csinik voltunk. xD Najónem, de biztos valami hasonló okból engedett fel minket a srác mégegyszer. xD Aztán visszaindultunk a vonathoz. Megvárták velem, mert ugye ők [Zsófi, és Dóri] gödiek, és onnan nekik csak sétálni kellett. Egyébként szétuntuk magunkat az állomáson. Merthogy a vonatnak negyedkor kelett volna jönnie. Mi meg már kint voltunk 05 körül. És csak vártunk, és vártunk. Nem jött semmi. Egész egyszerűen az a vonat kimaradt. O_o Szóval megvártuk, míg háromnegyedkor jött a következő. Ezen kívül az egyetlen egy rossz dolog a napban az volt, hogy én már korábban a szomszédlánynak, aki az osztálytársam, de nem vagyunk különösebben jóban, dehát azért mégiscsak szomszéd [=D] szóval neki beígértem már egy fagyizást mára. 4 órára. És kicsit sem bunkó módon fél 4-kor csöngettem be hozzájuk, hogy lemondjam… :$ Elég hülyén éreztem magam, amire okom is volt, tudom. Namindegy. :/

A többi nap egyszerűen kimaradt. O_o Pedig tuti csináltam valamit, mert emlékszek, hogy eddig a nyári szünetben még csak tegnap unatkoztam. Szal két nap csakúgy kiesett most. xD Sebaj.

A mai program meg tök jó (lenne, ha nem lenne ilyen szar idő). Először is megyek húgom táncévzárójára. Ami tökre érdekel, meg minden, mert hip-hop, és az már rohadtul hiányzik [♥], de nem tudok végig maradni. A félénél le kell lépnem, és buszra szállnom. Menni egy megállót, és felszállni a vonatra. Elmenni a Nyugatiig, és felszállni a villamosra. Ugyanis megyek a Zéépéé-be. =D Először. ^^ Van zöldkártyám, és ma Irie Maffia lesz ott. ^^ Szal tök jó lesz. Zsófival. Dóri is jött volna, csak azt mondja nincs kedve… Pedig először volt neki… Úgyhogy tuti nem engedik el, csak nem akarja mondani. :/ Namindegy. Ez az egész tök jó lenne, ha nem lenne hideg, nem lenne párás az idő, és nem csesződne el rögtön a hajam emiatt, ahogy kilépek az utcára… -_-

Mindegy, azért remélem jó lesz. :P Pás mindenkinek. Legyetek jók.

Osztálykirándulásos téma.

Péntek:

Ahhoz képest, hogy tudtam, hogy reggel rohadt korán kell majd kelnem, előző este háromnegyed 11-ig tök nyugodtan elSMS-ezgettem Márkkal. Írta, hogy hiányzok neki. Hát egészségére. Aztán elaludtam. 4:40-kor csörgött az ébresztő. Elképesztő frisseséggel kikeltem az ágyból, és elkészültem, összepakoltam a cuccomat, aztán apa odaszállított a Gyártelephez a vonatállomásra.

Úgy gondolom túl részletesen nem kéne leírkálnom az eseményeket, mert gondolom senkit nem érdekel, hogy ki mellett ültem a vonaton, meg ilyenek. Úgyhogy ezeket megpróbálom hanyagolni.

Megérkeztünk Egerbe. Először elsétáltunk a templomig. Megnéztük, szép, oké. Aztán mentünk a várhoz. Az ebédem egy kürtös kalács volt. 500-ér’. De nem volt mást tenni, nem volt kajám, és más élelmiszer-szerzési lehetőség meg nem volt, hát vettem. Amúgy finom volt. A várban alig néztünk körül. Egy csomót csak ültünk, és vártunk, és beszélgettünk. A tanárok meg seholse voltak. Elnyelte őket a föld. De mi azért örültünk neki. Vége a várnézésnek, mentünk vissza a Főtérre, vgy Dobó tér, vagy nemtom mi annak a neve. xD Volt 2 és fél óra szabadidőnk, amit úgy töltöttünk el, ahogy akartunk. Dórival, Verával, meg B. Zsófival mentem egy kis boltnézegető túrára. Jameg beugrottunk a Mekibe is. Vettem egy csodás hajráfot. Ójee. Aztán letelt a szabadidő, meg minden, elsétáltunk a buszpályaudvarig. Ott felszálltunk, és a buszocska levitt minket Bükkszékre. [Vagy fel? Mind1. =D]

Először is. Ahhoz, hogy a szállás bejáratához érjünk [=egy nagy kapu, rajta Ifjúsági Szálló felirattal] köbö 6 percet kellett sétálni dombnak felfelé. Aztán magát a szállást is úgy kell elképzelni, hogy egy rohadtnagy terület, tele fákkal, és az egész a domboldalon épült. [lásd: kép =D] Mire a bejárattól elmegy valaki a leghátrébb lévő házig, az legalább 4 perc. [És persze melyik a mi házunk? A leghátsó.] Kevésnek tűnik így a 4 perc, de az sok. =D Jameg nem csak az idő, hanem mire felér az ember, szabályosan kifullad. xD Vagy lehet, hogy ez csak rám, és a csodás állapotban lévő kondimra volt jellemző. Na mindegy. Elfoglaltuk a szobákat. Összetoltuk az ágyakat, mert hatan 4 ágyon kívántunk este aludni. Na vajon mik voltak az eltolt ágyak helyein? Döglött csótányok, bogármaradványok, és egyéb fincsi cuccok. Guszti. =) Mind a két éjszaka, amikor ott aludtunk társunk volt egy óriási molylepke is, amit kétszer is lecsaptunk, és megnyugodva tapasztaltuk, hogy meghalt, dehát valahogy mégis újraéledt az este folyamán.

Vacsi után a tanárok csináltak valami vetélkedő fajta dolgot. Kaptunk egy 4 oldalas feladatsort, és meg kellett oldani. -.- Különböző “játékos feladatok” voltak rajta. Mikor ennek vége volt felmentünk a szobákba. Zsófi hozott magával hangszórót, szal tök tuti volt, hogy van zenénk. Csaptunk is egy kis magándiszkót. Hárman-négyen mi lányok elkezdtük ott magunkat rázni, meg táncikálni, hasonlók. Jól éreztük magunkat. Nem zavart, hogy a fél osztály ottvan a szobánkban, és csak bambán ülnek, és néznek minket… =D Aztán valahogy esett a hangulat.

Olyan fél 11 körül Márk hívott. De még mielőtt felvehettem volna, letette. -.- Szal vissza kellett hívnom. Beszéltünk egészen pontosan 13 percet. Ilyetszól, hogy már köbö 10-szer látta azt a dvd-t, amit tőlem kapott. Kérdezem ennyire tetszik? Mondta igen. Erre kérdeztem tőle, hogy most ezt hogyhogy megemlítette? Válasz: “Hát mert te még nem is láttad. Pedig tőled kaptam. Megnézhetnénk majd valamikor együtt nálatok.” Ahhhhha. Jó. Anyád. =) Erre azt válaszoltam, hogy hát szerintem nem kéne… Ezután több percen keresztül az volt a téma, hogy miért nem. Mert folyton ezt kérdezgette. Hát nem igaz már, hogy nem jön rá magától… Mindegy.

Az este további részében már nem történt semmi érdekes. Legalábbis most így már nem emlékszek. Olyan hajnali 2 körül kerültünk ágyba.

Szombat:

Fél 9-kor a reggelire már úgy kellett menni, hogy tudtuk, hogy utána rögtön indulunk a Siroki túrára. Ami 10, ismétlem TÍZ kilométer. Egy kicsit uncsi, és egy ici-picit fárasztó volt ennyit sétálni. De még élek azért. Mikor már ott voltunk, akkor mentünk egy étterembe kajálni. Mert meg volt előre rendelve, hogy ne kelljen ezért rögtön visszamenni a szállásra. Egyébként itt is rántott hús volt, meg tegnap vacsorára is. Változatos. ;) =D

Egyébként az idő mind a három napon keresztül borzasztó volt. Tök hideg volt napközben is, meg éjszaka is. Mikor kaja után elindultunk egy buszmegálló felé, hogy ne kelljen visszafelé is laza 10 km-es sétát tenni, akkor meg még az eső is elkezdett esni. Délutáni programnak strand volt betervezve. Csakhogy ugye esett az eső… De aki akart, az még így is mehetett. Mert elvileg volt melegvizes medence. Hát a 36 fős osztályból konkrétan hatan mentek. =D Addig mi, akik otthon maradtunk nagyon jól elszórakoztunk. Körmöt festettünk, meg hajat csináltunk. Mindenki mindenkinek. Mókás volt. x)

Vacsi után meg megint mindenki a mi szobánkba gyűlt össze. Előkerült a pia. Vodka, boroskóla, megmég nem tudom mik. Szánalmas, hogy nem lehet anélkül jó egy osztálykirándulás, hogy inni kéne. Most ez ennyire fontos? Ennyire szükségesnek érzik? Most ez a menő? Hát tényleg nagyon trendik. Hiper-szuper trendik. Az még nem is lenne baj, hogy kicsit “iszogatunk”. Merthát azért senki se a mennyből esett le. Nem vagyunk anyuci jókislányai. De az, hogy két lány osztálytárs seggrészegre issza magát… már több, mint elkeserítő. Az külön kurvajó, hogy aztán meg még nekem passzolják le őket, hogy vigyázzak rájuk. Én itattam le őket, vagy mi?? Nem volt dolgom még becsicsentett emberkével. Azt se tudom, hogy kell ilyenkor “viselkedni velük”. Vagyszóval értitek. =D Elég érdekes helyzet volt. A tanárok meg már vacsi után ránk se néztek. Nem igazán érdekelte őket, mi van velünk.

Aztán mikor ez az ügy elsimult átjött pár lány hozzánk dvd-zni, mert a fiúktól kölcsönkértük a hordozható dvd-lejátszójukat. Már annyira fáradt voltam, hogy nagyon. Dehát mindenki ott volt nálunk, nem lehetett aludni.. Már 1-kor köbö csukódtak le minden egyes másodpercben a szemeim. De azért 3-ig fennvoltunk, és filmet néztünk… (Y)

Vasárnap:

Mára már nem volt semmi program. Reggeliztünk, aztán a csomagokkal együtt elkezdtünk sétálni hazafelé. A 3, illetve 6 perces domboldalon, aztán még egy csomót a buszmegállóig. Ott jó sokat vártunk. Aztán a pályaudvar. Már köbö leszakadt a vállam. A vonat egyébként hiperszupcsi volt. =) A legújabb fajta volt. Minden megállónál a kövi állomás bemondásával, digitális kijelzőkkel, piros kinézettel, kultúrált, nagyon tiszta wc-vel, egybelévő vagonokkal, kamerával a graffiti ellen, és hasonló modern dolgokkal. =D Nem is utaztam még ezelőtt ilyen vonaton. Bár amilyen sokszor én vonatra szállok…

Ahogy beértünk a Keletibe elkezdett szakadni az eső. De valami brutális módon. =D Hógolyó méretű esőcseppek hullottak. xD Köbö elázott a cuccunk, míg kisétáltunk a trolimegállóig. Ahol is várni kellett, szal mi csak áztunk, és áztunk. Felszálltunk a trolira. Tömve volt. Alig fértünk el. Nagyon új jármű volt. A középső álló résznél úgy egy fél méteres lyuk tátongott azon a fekete ide-oda csuklódó bigyón. Magyarul beesett ránk az eső. Külön jó, hogy minden egyes fordulásnál, amikor a busz tetején álló víz megmozdult, akkor ezen a lyukon körülbelül fél liter víz csak úgy bezúdult. =D Szegény Zsófira egyszer úgy ráömlött az egész, hogy.. mindenki el tudja képzelni. =D

Olyan délután 2 óra körül értem haza. Ebédeltem [nokedli. egyik kedvenc.], aztán megnéztem a Gossip Girlt. Ezután lefekedütem aludni. Nagyon jó alvókám van. xD Ugyanis fél 9-ig fel se keltem. Először, mikor felébredtem már az jutott eszembe, hogy “Úristen, reggel van, átaludtam egy egész napot”. De aztán rájöttem, hogy még este van. Lementem enni, aztán hajat mostam. Ezek a tevékenységek nagyon sokáig elhúzodtak. Már negyed 12 volt, mikor eszembejutott, hogy esetleg német leckét kéne írni. De ekkor még a törölköző a vizes hajamon volt. Úgy döntöttem nem baszakszok most hajvasalással. Felkontyoztam, megszárítottam, és eldöntöttem, hogy holnap [hosszú idő óta először] göndör hajjal fogok suliba menni. Kicsit hosszú lett ez az írás, úgyse olvassák végig szerintem sokan. =D Szóval most suhanok vissza németezni.

pápuszi.

[Egyébként meglátszik, hogy fáradtam az írásban. xD Minden egyes nap története rövidebb lett. =D]

Az egypúpú tevét az különbözteti meg a kétpúpútól.. aki akarja. =)

A napom úgy indult, hogy 9:40-re be volt állítva a mobilom, hogy ébresszen. Ezt meg is tette, csakhogy a következő másodpercben már aludtam is újra. Mindegy, végülis nem kellett sietnem sehová, csak már uncsi minden nap délben kelni. A biológiai órám [:D] végülis fél 11 körül kidobott az ágyból. Lementem, kakaót ittam, reggeliztem. Feljöttem, hajat mostam [és vasaltam természetesen], elkészültem.

Ezután a család elindult közösen a temetőbe. Nagypapa, szülők, gyerekek. Már odafelé úton veszekedett mindenki mindenkivel. És ez egész napon át tartott. Nem volt olyan fél óra, mikor valaki ne kapott volna össze valakivel. Csodás volt. Temető után papa haza busszal, mi meg tovább kocsival az Asia Centerbe. Nem kell nevetni, szerintem nem ciki kínai ruhát viselni. Ugyan annyi ideig kitart, mint egy márkás ruha. Ja és, ha már itt tartunk. Emlékszik még valaki a “sárga álomnadrágomra”? =D Az NewYorkerből volt, ergó márkás. Ahhoz képest első mosás után kifakult. De valami brutális mértékben. Meg a zsebek sarkainál van ilyen izé, nem tudom mi a neve. =D Na, azok közül is leesett már kettő… De azért még mindig szeretem. *.* Csak tény, hogy elég szar színe van most. -_- Mindegy. Visszatérve az Asia Centerre. Vettünk nekem balerinacipőt, mert a régi tönkrement. Meg kaptam egy másik cipőt is, ami ilyen fél-magassarkú, de telitalpú, és a boltban még nagyon tetszett, de itthon már nem is annyira. =/ Jaaa meg egy napszemcsit 1500 forintért.

Ennyit a kínairól, ezután mentünk a Pólusba. Bementünk JeansClub-ba, és ott is láttam egy nagyon jó napszemüveget, ami csak 1000 forint [!] volt. Azt is megvettem mondván, hogy sose árt, ha egy nőnek kétféle szemüvege is van. =D Meg amúgy is. Ilyen olcsón nem hagyhatom ki. Csak később jöttem rá itthon, hogy a két szemüveg, amit ma beszereztem elölről teljesen ugyanúgy néz ki… -_- Nem baj, jóvagyzsani. A második mondjuk akkor is jobban tetszik, mert annak más az oldala, szóval ezzel nyugtatom magam. :D Még ugyanitt vettem egy táskát is. [--> kép1] Hát nem aranyos? *.* Aztáán helyileg még mindig a Pólus, de már nem a JeansClub. Örömmel vettem észre, hogy már itt is van Invázió. ^^ Hát be is mentünk. Vettem két felsőt. Az egyik nagyon extra-fantasztikusan csodás, nagyon tetszik. ^^ Egye-fene, arról is mutatok egy képet, ha már ennyire szeretnétek. (: Egyébként volt egy pasi, aki eladócsajnak nézett. xD Ilyet szól, hogy “Ne haragudj, van ez a felső nagyobb méretben?” =D Hát mondom bocsi, nem vagyok eladó. =D Egyébként női felsőből kért volna nagyobbat, barátnő meg nem volt a környékén, szóval biztos fel akart szedni. x’D Najónem.

Hazaérve bekapcsoltam a tv-t, és észrevettem, hogy lemaradtam a fél Kalandra FAL! című műsorról. Milyen óriási veszteség. Mondjuk akartam nézni, de majd bepótlom holnap. xD [Egyébként nem tudom, hogy hogyan kell mondani helyesen. Bepótlom, vagy bepótolom? =D Megkérdeztem Imit is, de ő se tudta. Azt javasolta, hogy írjam be Word-be, hogy majd amelyik nem helyes, azt úgyis aláhúzza. =D Hát beírtam, de egyiket se húzta alá. -.- Ezért most bepótlom lett.]

Mára ennyit. =) Ja, és hallgassátok a zenét, amit odatettem. Nagy kedvencem lett mostanában. Msn-partnerek tudják bizonyítani. ^^

“Mikor velem voltál, minden jó volt, minden szép és tiszta. De beborult az ég, a madarak elszálltak a f*szba, elhervadtak a virágok, fekete lett a szivárvány, leszálltam a fehér lóról, most pofán váglak királylány.” childrenofdistance.

Hát ma jó nap volt. <3

Először is, reggel felkeltem fél 8-kor. Mert utána mentem át Márkékhoz. Igen. Megint. Sajnos. -.- Egyszerűen hív, és nem tudok nemet mondani. Tehát. Szépen beér a buszom Városkapuhoz, ő természetesen már ott áll, és vár engem. Onnan elindultunk hozzájuk. Először sétálni kezdtünk, mert sokára jött volna a busz, aztán az út felénél idő tekintetében beértük a busz menetrendet, úgyhogy felszálltunk valamire. =D Útközben a csokikról beszélgettünk. (Y) x’D Érdekes téma.

Odaértünk hozzájuk, elkezdtünk reggelizni. Tök fincsi teát csinál. =DD [Mellékesen megjegyezve.] Azután meg elkezdtünk megint filmezni. Most a Nem kellesz eléggé volt a soron. Persze megint csodás öleléses pózokban néztük végig. Ahogy vége volt elkezdtünk egy másik filmet is nézni. xD A helyzet ugyanez volt, sőt, még csodásabb. Vége a filmnek, de mi meg se mozdulunk. Annyi csoda volt már, mint az Alíz Csodaországban-ban. x’D Egyébként közben Vera is hívott, hogy akkor mi legyen a mozival. =) Tökre örülök. Nem tudom mi ez a hirtelen változás, de örülök, hogy elhívott, és hogy újra olyan, mint régen. ♥

Mikor idő volt, akkor el is indultunk Márkkal. Én Nyugatihoz, a Westendbe, ő meg elvileg orvoshoz. De elkísért azért a Nyugatiig. ^^ Aztán onnan visszafordult. =D Amúgy késtem vagy 15 percet. Azt hittem, hogy Vera tök mérges lesz, meg hogy most megint elcsesztem, amikor éppen már minden alakulna úgy, mint ezelőtt volt.. De nem haragudott, szal hepivan. ^^ Még a film előtt bementünk a BizsuBridzsittbe. Hárman voltunk amúgy: Vera, én, meg Áron. Szegény fiúcska csak követett minket, és még széket is akart keresni ott a fülbevalók közt, ahova le tud ülni. Majd ha ráérek sajnálom. =)

Egyébként az Egy boltkóros naplóját néztük meg. Elvileg premierben. Mert hogy mától vetítik. Nem volt rossz film, de én azért nagyobb durranást vártam.  [Meg Vera is, mert megbeszéltük a filmes élményeinket. xD] Mindegy, azért jól elvoltunk. Közben meg sorra kaptam a Márk sms-eket… Film közben. Meg folyton csak rajta gondolkodtam… Tehát mikor vége volt, hoztam egy hirtelen, meggondolatlan, és teljesen felesleges döntést. Behívtam Verát mosdóba, hogy meg tudjam beszélni vele, hogy nem baj-e, ha én most nem megyek velük együtt haza. Elmondtam az okát is. Tök jó volt vele újra ilyen ügyekről beszélni. <3 Mindegy. Elmentem velük a vonatig, aztán visszafordultam. És indultam a metróhoz. Felhívtam Márkot, hogy ki tud-e jönni elém valahova…

Vicces volt, mert Központot mondtam neki. Ő meg kérdezte, hogy akkor a Match előtt jó, ha vár? Mondom igen. Szépen felszállok a metróra, és annyira a Match volt a fejemben, hogy véletlen leszálltam eggyel előbb, a Városkapunál. xDD Mert ott is van Match. És hát hívom, hogy hát hoooolvaaagy?? =D Akkor döbbentett rá, hogy én nem is ezt a helyet mondtam neki. xD Szegény. Tehát újra elindultam, és mentem még egy megállót. Ő már ott várakozott negyed órája… :$

Foggggalmam sincs, hogy miért mentem vissza hozzá még mozi után is… Bár mondjuk ő kérdezte sms-ben, hogy szeretnék-e találkozni utána. Bár ha nem kérdezi, akkor se vagyok biztos benne, hogy nem jutott volna eszembe… Csak hogy ekkor már 6 óra volt. Anyának küldtem sms-t, hogy meddig maradhatok. Olyan rendes, úgy szeretem. *-* Mostanában tök jó a kapcsolatunk. Egy csomószor megbeszélem vele ezeket a dolgokat is, amiket leírok pl ide. Mindegy, ez most mellékes volt. Mondta, hogy max 8-ra érjek haza. Tiszta boldog voltam, hogy van még másfél órám Vele. Mert a busz 7 óra 20-kor jött. És azzal értem haza pontosan 8-ra. =DD Na mindegy. Márkkal vettünk egy fagyit, aztán elkezdtünk sétálni. De olyan rossz… Mikor nála vagyok mindennek kinéz az, ami köztünk van, csak barátságnak nem. [Najó, azért ez egy kicsit túlzás volt.] Az utcán meg közel se áll hozzám, nemhogy megölelne. Még a kezemet se fogja meg. “Nehogy véletlen meglássák az ismerősök…”

A buszon találkoztam két régi osztálytársammal. Alig ismertem rájuk. O_o Brutális mértékben megváltoztak. Odamentem hozzájuk, és elkezdtünk beszélni. Tök poén amúgy, mert pont ezelőtt pár nappal néztem meg a myvipjét az egyiküknek, és írtam oda az egyik képhez, hogy “régen találkoztunk buszon, kéne már szervezni egy véletlen összefutást =D”. Mert ő is Dunakeszin lakik. Mesélték, hogy a sulijukban ők az éltanulók. Miközben általánosban egyeseik, ketteseik voltak… O_o Meghogy órán elő-előfordul, hogy egy-két tanuló be van tépve… Jó suli lehet. Meg azt is mesélték, hogy járnak valami színitanodába. A Koltaihoz, vagy valami ilyesmi. 250 ezer forintért. O_o Ööö remélem azért nem egy nagy becsapás, és lesz belőle valami, mert Krisztián tényleg jól színészkedik. =) Megérdemelné, hogy sikerüljön neki.

Mikor hazaértem már rájöttem. Ez így nagyon, de nagyon nem jó. Nem mintha ezt nem tudtam volna eddig. De ez így nem állapot, hogy Márk titokban van velem állandóan, hazudik Noncsinak arról, hogy mit csinált ma, egyik nap engem ölelget, másnap meg nézhetem őket, ahogy turbékolnak. Szóval ezt be kell fejezni. Csak nagyon nehéz. Nem tudom elengedni… Hiába tudom, hogy egy barom, hogy egy óriási idióta, hogy csak játszik, én attól még ugyanannyira szeretem… Bár mondjuk nem is csoda. Azok után, hogy ilyen mondatokat hallok tőle, hogy “Amikor veled vagyok elvesztem az eszem.” vagy hogy “Annyira vágyok a közelségedre, és annyira nem szabadna ilyet mondanom, mert ott van Noncsi…” Hát ezaz. Hogy ott van. Mégis ilyeneket mond. És akkor még próbáljam meg elfelejteni.

Befejeztem a folyamatos elmélkedést róla. Legalábbis írásban. Mert tuti folytatni fogom még egészen addig, míg elalszok. :S Pápuszi.

www.chococafe.hu – Choco Cafe Váci Csokizó (L)

Minden békés. Örülök neki. <3

Dórival egész nap énekelgettünk. =D A Riddler – Kicsimnek -et. De persze suliban nem jutott eszünkbe a sima szövege, csak a refrént tudtuk. xD De ez nem igazán zavart minket, még az egyik órán is neki álltunk halkan énekelni. x’D “Fordul a föld, és lenyugszik a Nap, az emlék megmarad, míg az idő elszalad, de Te mellettem vagy, így nem aggódom, mindig veled leszek, a te gondod az én gondom…” Kerestem youtube-on, videán, guglival, meg mindenhol szinte videót, hogy meg tudjam nektek is mutatni, de egyetlenegy olyan videót találtam, ami alatt ez a zene megy, és nincsen tele párok képeivel. Mert szinte csak olyat találni. Tök muris. =) Tehát itt van az az egyetlenegy videó.

Angolon írtunk egy dolit. Ami elég szarul sikerült… Fúú, olyan rossz kedvem volt utána. De a délután nagyon jó volt. Köszönöm nekik, hogy mindig fel tudnak vidítani. ♥ Csak egy délutánt kell együtt tölteni velük, és máris jó kedve lesz bárkinek. És hogy mi is történt délután? Hát az úgy volt, hogy…

Elterveztük még tegnap, hogy ma majd elmegyünk suli után Vácra a csajokkal (bár Zsófi nem jöhetett, mert szegééény… éppen snowboardozik… :P). Tehát Vác, mert ott van egy olyan nevezetű hely, hogy Csokizó (<– kattints). Hmm, már a neve is tök jó. ^^ Suli után elmentünk a vonatállomásra, megvettük a jegyet (300 Ft!!), és szépen lekéstük a vonatot. =D Tehát vártunk fél órát a következőre. Addig Vera nagyon jól elszórakoztatott minket és az állomáson várakozó többi emberkét a kis énekléseivel. Így szeretjük. ^^ Jó, felszállunk a vonatra, utazunk, leszállunk. Sétálunk egy csomót, és megérkezünk. Belépünk. A hely ilyen cukrászda féleség, de itt nem sütik vannak, hanem csokis dolgok. (Ja meg teák, de az nem érdekes. xD) És tényleg minden csak csoki, csoki, és csoki. =D Elborzadva vesszük észre, hogy nincsen üres asztal. O_o De közben azért azt is észrevesszük, hogy az egyik asztalnál ülő két srác nagyon szemügyre vesz minket. =D Mindegy. Nincs hely, ki kell menni, később visszajönni. Leültünk egy padra a váci fő téren, vagy mi annak a helynek a neve. xD Ott is észrevesszük, hogy a távolban ülő három fiú feltűnően néz minket. =D De mi négyen voltunk, háhá. xD Egyszer csak látjuk, hogy a srácok felállnak a helyükről, és még mindig felénk tekintgetnek. Már azt hittük, hogy odajönnek hozzánk. =D Még el is indultak az irányunkba, de mégse jöttek, mert csak elsétáltak tovább az utcán. =D Ezután úgy döntöttünk, hogy vissza megyünk a csokizóba lecsekkolni, hogy van-e már üres asztal. Hát volt. :]

Leülünk, elhelyezkedünk, megkapjuk az “étlapokat”. Csupacsokíí minden! *.* Ilyen forrócsoki, olyan csokis finomság, amolyan… Nem is tudtunk szinte választani. Aztán mégis sikerült. Csokifondü. Az olyan, hogy olvasztott csokiba lehet belemártogatni a gyümiket, ami most éppen banán, ananász, és alma volt. Kihozták az asztalhoz, és annyira gyorsan megettük, hogy fúú. =D Akartam képet mutatni róla, de nem találtam. Aztán én még akartam valamit enni. xD Jellemző, most is én akartam még enni… =$ Ennek ellenére még most is cseszegettek a csajok azzal, hogy milyen vékony vagyok. Pedig látják, hogy nem az én hibám. :P Amúgy szerintem nem is hiba. Jól érzem magam így, nem vagyok anorexiás, semmi ilyesmi. Erről ennyit. =D Szal rábeszéltem Verát, hogy legalább mi ketten rendeljünk már még valamit. A kókuszos forrócsokira esett a választásunk. Kihozták. Jóóó tömény csoki volt. =D És ráadásul még tejet is hoztak hozzá külön. Tök jó. Megittuk a negyedét sűrűn, aztán szó szerint kb beleborítottuk a kapott tejet, hogy mééég több legyen. =D Ha már ilyen drága volt… 1,5 dl 590 Ft. O_o Miután megittuk elkezdtük négyen számolgatni a pénzeinket. Nagyon mókás volt. Mindenki szinte csak ezrest hozott. És így meg nem tudtuk kifizetni a saját részünket. xD Egy csomót diskuráltunk, hogy nahátakkormost mi tévők legyünk?? : DD Aztán okos nagylányokhoz méltóan megoldottuk a problémát. xD

Elindultunk visszafelé. Az úton azonban csalógatóan nézett ránk néhány kirakat. =D Szóval betértünk két bizsuboltba is. Ezután most már tényleg a vonathoz mentünk. Sikerült Dóriékat meggyőznöm arról, hogy jöjjenek már velem, mert AZ a hatos vágány. xD Nagy nehezen, de a kalauznak azért már hittek, mikor megkérdeztük Verával azt, amiben amúgy is biztosak voltunk. Nem tudom ők miért nem tudták elolvasni azt a táblát, amire nagyban rá van írva, hogy VI. Vagy ők nem tanultak római számokat? =DD Jó, nem baj, őket is így szeretjük. ^^ Meg hát én se vagyok sokkal okosabb a legtöbbször. =$ Felszállunk, elindul a vonat, elérkezik oda, ahol le kell szállnom, leszállok, haza megyek. Ennyi volt. =) És olyan jó volt, szakadtunk egész délután kb. =D

Itthon meg tök jót beszélgettem anyával. Úgy meséltem neki dolgokat, (nem csak a mai napot) mintha bármelyik barátnőmnek mesélném. Ő is úgy adott tanácsokat, mintha bármelyik barátnőm lenne. Kezdem érezni, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz. <3

Egyébként holnap reggel leutazunk mamámhoz. Jánoshalmára. Az kb egy ilyen mucsaröcsöge típusú, 20 lakossal megáldott kisfalu. =D Mivel durván kb 3 óra az út, fél nyolckor kell majd kelnem. :| Borzasztó. Rémes még a gondolat is. Majd vasárnap jövünk vissza.

Most megyek. Búcsúzásként: Egyszer majd menjetek el ti is a Váci Csokizóba. Megéri. :P