Minden békés. Örülök neki. <3
Dórival egész nap énekelgettünk. =D A Riddler – Kicsimnek -et. De persze suliban nem jutott eszünkbe a sima szövege, csak a refrént tudtuk. xD De ez nem igazán zavart minket, még az egyik órán is neki álltunk halkan énekelni. x’D “Fordul a föld, és lenyugszik a Nap, az emlék megmarad, míg az idő elszalad, de Te mellettem vagy, így nem aggódom, mindig veled leszek, a te gondod az én gondom…” Kerestem youtube-on, videán, guglival, meg mindenhol szinte videót, hogy meg tudjam nektek is mutatni, de egyetlenegy olyan videót találtam, ami alatt ez a zene megy, és nincsen tele párok képeivel. Mert szinte csak olyat találni. Tök muris. =) Tehát itt van az az egyetlenegy videó.
Angolon írtunk egy dolit. Ami elég szarul sikerült… Fúú, olyan rossz kedvem volt utána. De a délután nagyon jó volt. Köszönöm nekik, hogy mindig fel tudnak vidítani. ♥ Csak egy délutánt kell együtt tölteni velük, és máris jó kedve lesz bárkinek. És hogy mi is történt délután? Hát az úgy volt, hogy…
Elterveztük még tegnap, hogy ma majd elmegyünk suli után Vácra a csajokkal (bár Zsófi nem jöhetett, mert szegééény… éppen snowboardozik… :P). Tehát Vác, mert ott van egy olyan nevezetű hely, hogy Csokizó (<– kattints). Hmm, már a neve is tök jó. ^^ Suli után elmentünk a vonatállomásra, megvettük a jegyet (300 Ft!!), és szépen lekéstük a vonatot. =D Tehát vártunk fél órát a következőre. Addig Vera nagyon jól elszórakoztatott minket és az állomáson várakozó többi emberkét a kis énekléseivel. Így szeretjük. ^^ Jó, felszállunk a vonatra, utazunk, leszállunk. Sétálunk egy csomót, és megérkezünk. Belépünk. A hely ilyen cukrászda féleség, de itt nem sütik vannak, hanem csokis dolgok. (Ja meg teák, de az nem érdekes. xD) És tényleg minden csak csoki, csoki, és csoki. =D Elborzadva vesszük észre, hogy nincsen üres asztal. O_o De közben azért azt is észrevesszük, hogy az egyik asztalnál ülő két srác nagyon szemügyre vesz minket. =D Mindegy. Nincs hely, ki kell menni, később visszajönni. Leültünk egy padra a váci fő téren, vagy mi annak a helynek a neve. xD Ott is észrevesszük, hogy a távolban ülő három fiú feltűnően néz minket. =D De mi négyen voltunk, háhá. xD Egyszer csak látjuk, hogy a srácok felállnak a helyükről, és még mindig felénk tekintgetnek. Már azt hittük, hogy odajönnek hozzánk. =D Még el is indultak az irányunkba, de mégse jöttek, mert csak elsétáltak tovább az utcán. =D Ezután úgy döntöttünk, hogy vissza megyünk a csokizóba lecsekkolni, hogy van-e már üres asztal. Hát volt. :]
Leülünk, elhelyezkedünk, megkapjuk az “étlapokat”. Csupacsokíí minden! *.* Ilyen forrócsoki, olyan csokis finomság, amolyan… Nem is tudtunk szinte választani. Aztán mégis sikerült. Csokifondü. Az olyan, hogy olvasztott csokiba lehet belemártogatni a gyümiket, ami most éppen banán, ananász, és alma volt. Kihozták az asztalhoz, és annyira gyorsan megettük, hogy fúú. =D Akartam képet mutatni róla, de nem találtam. Aztán én még akartam valamit enni. xD Jellemző, most is én akartam még enni… =$ Ennek ellenére még most is cseszegettek a csajok azzal, hogy milyen vékony vagyok. Pedig látják, hogy nem az én hibám. :P Amúgy szerintem nem is hiba. Jól érzem magam így, nem vagyok anorexiás, semmi ilyesmi. Erről ennyit. =D Szal rábeszéltem Verát, hogy legalább mi ketten rendeljünk már még valamit. A kókuszos forrócsokira esett a választásunk. Kihozták. Jóóó tömény csoki volt. =D És ráadásul még tejet is hoztak hozzá külön. Tök jó. Megittuk a negyedét sűrűn, aztán szó szerint kb beleborítottuk a kapott tejet, hogy mééég több legyen. =D Ha már ilyen drága volt… 1,5 dl 590 Ft. O_o Miután megittuk elkezdtük négyen számolgatni a pénzeinket. Nagyon mókás volt. Mindenki szinte csak ezrest hozott. És így meg nem tudtuk kifizetni a saját részünket. xD Egy csomót diskuráltunk, hogy nahátakkormost mi tévők legyünk?? : DD Aztán okos nagylányokhoz méltóan megoldottuk a problémát. xD
Elindultunk visszafelé. Az úton azonban csalógatóan nézett ránk néhány kirakat. =D Szóval betértünk két bizsuboltba is. Ezután most már tényleg a vonathoz mentünk. Sikerült Dóriékat meggyőznöm arról, hogy jöjjenek már velem, mert AZ a hatos vágány. xD Nagy nehezen, de a kalauznak azért már hittek, mikor megkérdeztük Verával azt, amiben amúgy is biztosak voltunk. Nem tudom ők miért nem tudták elolvasni azt a táblát, amire nagyban rá van írva, hogy VI. Vagy ők nem tanultak római számokat? =DD Jó, nem baj, őket is így szeretjük. ^^ Meg hát én se vagyok sokkal okosabb a legtöbbször. =$ Felszállunk, elindul a vonat, elérkezik oda, ahol le kell szállnom, leszállok, haza megyek. Ennyi volt. =) És olyan jó volt, szakadtunk egész délután kb. =D
Itthon meg tök jót beszélgettem anyával. Úgy meséltem neki dolgokat, (nem csak a mai napot) mintha bármelyik barátnőmnek mesélném. Ő is úgy adott tanácsokat, mintha bármelyik barátnőm lenne. Kezdem érezni, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz. <3
Egyébként holnap reggel leutazunk mamámhoz. Jánoshalmára. Az kb egy ilyen mucsaröcsöge típusú, 20 lakossal megáldott kisfalu. =D Mivel durván kb 3 óra az út, fél nyolckor kell majd kelnem. :| Borzasztó. Rémes még a gondolat is. Majd vasárnap jövünk vissza.
Most megyek. Búcsúzásként: Egyszer majd menjetek el ti is a Váci Csokizóba. Megéri. :P
