Némely ember nagy bánata, hogy a fejét csak kívülről tudta vonzó állapotba hozni. hátezen mekkorát szakadtam. =D

Ma egész jó napot zárok. Nem mentem sehova, itthon voltam végig, de akkor is. Tartalmas volt úgy-ahogy, és nem csak az a “gép előtt poshadok egész nap, mert unatkozok, és nincs kedvem semmi máshoz” dolog. :D Egy csomó mindent csináltam napközben. Megnéztem pl egy filmet. Szerelem sokadik látásra. Eston Kácsör. *.* Egész jó volt. Utána/közben meg pakoltam. Felszámoltam a ruhakupacot, ami a kanapémon tornyosult egyre csak jobban, és jobban. Most minden szépen összehajtogatva, katonás rendben van a ruhásszekrényemben. Meg az íróasztalomat is rendbe tettem. Egy katasztrófa volt, ahogy kinézett. Már egy négyzetcentiméternyi szabad hely se volt rajta. O_o Szal durva helyzetek uralkodtak eddig a szobámban. =D Most egész pofásan néz ki. Kérdés, hogy meddig? Magamat ismerve nem sokáig. Segítettem anyumnak is főőőőzni. ^^ Ezen kívül még a mai kézimeccs második félidejét is megnéztem. Vesztettünk. =( És még mit is csináltam? Ja igen. Házi feladatot. Szombaton! Én. Ez valami kezdődő betegség jele. :D

Éppen Kriszti blogját olvasgattam, mikor megláttam azokat a mondatokat, amik az én fejemben is megfogalmazódtak mostanában. Ennél jobban én se tudtam volna leírni. Engedélyével most bemásolnám ide. =D [Ja és megköszönném neki, hogy betett blogrollba. ^^]

Rég nem beszéltem már Hannáról. Tipikus esete annak, mikor valakinek már többé nincs ideje valakire, aki odáig az egyik legfontosabb volt. Mostmár csak a barátjával és az iskolával foglalkozik. Ha msnre fel is jön 2havonta egyszer, akkor is nekem kell ráírnom, ő nem ír rám. Én lelkesen köszönök, mindig örülök, ha újra beszélhetünk, de miután annyir kapok, hogy: “na mi a fasz van?” – egyre jobban elmegy a kedvem az egésztől… Nem olyan már ez a kapcsolat, mint régen. =/ Sajnálom, mert mindig is ő volt az egyetlen, akivel mindent meg tudtam beszélni, de igazából már régen elveszítettem, leginkább akkor, amikor elutazott Görögországba dolgozni egész nyárra. Már nem én vagyok az, akit felhív, vagy akinek smst ír, hogyha valami mókás / szomorú / felháborító / stb. dolog történik vele. Én pedig nem szeretném ráerőltetni magam. Ezt nem azért írom le, hogy ő lássa, hiszen sohasem olvasta a blogomat, csak elgondolkodtam ezen egyik nap, és mostanra tudatosult benne, hogy valami elmúlt.

És hogy az én esetemben ki ez a régi barát? Atiss. A helyzet ugyanaz. [Vagyishát nem tudom, hogy ugyanaz-e, mivel ennek az előzményeit nem ismerem. Mindenesetre hasonlóság van benne.] Neki is ugye december környékén jött Dia. Élete szerelme. Már akkor elkezdte hanyagolni a barátait, de akkor még “megvoltunk”. Minden héten ha nem is többször, de legalább egyszer beszéltünk, és még találkozni is sikerült [kemény egy alkalommal]. A mostani helyzet pedig egy nagy nulla. Legutóbb körülbelül másfél hónapja beszéltem vele msn-en. Akkor is egész végig csak kamuzott. Idéznék a kifogásaiból: “Azért nem tudok msn-re jönni, mert szervizben van a gépem. Most is tesóméról vagyok. Azért nem tudlak felhívni, vagy sms-t küldeni, mert nincs pénz a telómon. Azért nem tudom feltölteni a mobilomat, mert nem kapok zsebpénzt, mert büntetésben vagyok. Azért nem tudunk találkozni, mert egyik hétvégén kiszöktem Diához, és ezért szobafogság van, és nem engednek sehova.” Ahapersze. =) Érdekes, hogy cigire azért valahonnan csak szerez pénzt… Meg felettébb különös, hogy akkor most nem is tartja az osztálytársain kívül senkivel a kapcsolatot?? Jó vicc. Ja és ami a legjobb. =D Beszélgetés elején még ugye szervizben volt a gépe. Beszélgetés végén már azt mondta, hogy eladta, mert psp-t, meg playstation-t akart venni. -_- Na most akkor mi is az igazság? Jómindegy… Tegnapelőtt volt a 17. szülinapja. Küldtem neki hepi börzdéj sms-t, mire szenzáció történt. O_o Válaszolt. És mit? =D “köszi és bocsi” Ennyi volt az egész. Egyébként velem is az volt, hogy ő volt nagyon hosszú ideig az egyetlen, akinek mindent el tudtam mondani. Rögtön feltűnt neki, ha rossz kedvem volt, mindig próbált segíteni. Ugyanez visszafelé. Sőt, még jobban. Mindig hozzám fordult, ha valami baja volt. Tényleg mindig. De elveszítettem már. Nincsen Atiss nevű igaz barátom. Pedig nem akármilyen kapcsolat volt köztünk. És még a bemásolt rész utolsó mondata is igaz. :) Nem azért írtam le, hogy ő lássa, hisz soha nem olvasta a blogomat, csak elgondolkodtam. Valami elmúlt.

Jónyolc mindenkinek.

“Mikor velem voltál, minden jó volt, minden szép és tiszta. De beborult az ég, a madarak elszálltak a f*szba, elhervadtak a virágok, fekete lett a szivárvány, leszálltam a fehér lóról, most pofán váglak királylány.” childrenofdistance.

Hát ma jó nap volt. <3

Először is, reggel felkeltem fél 8-kor. Mert utána mentem át Márkékhoz. Igen. Megint. Sajnos. -.- Egyszerűen hív, és nem tudok nemet mondani. Tehát. Szépen beér a buszom Városkapuhoz, ő természetesen már ott áll, és vár engem. Onnan elindultunk hozzájuk. Először sétálni kezdtünk, mert sokára jött volna a busz, aztán az út felénél idő tekintetében beértük a busz menetrendet, úgyhogy felszálltunk valamire. =D Útközben a csokikról beszélgettünk. (Y) x’D Érdekes téma.

Odaértünk hozzájuk, elkezdtünk reggelizni. Tök fincsi teát csinál. =DD [Mellékesen megjegyezve.] Azután meg elkezdtünk megint filmezni. Most a Nem kellesz eléggé volt a soron. Persze megint csodás öleléses pózokban néztük végig. Ahogy vége volt elkezdtünk egy másik filmet is nézni. xD A helyzet ugyanez volt, sőt, még csodásabb. Vége a filmnek, de mi meg se mozdulunk. Annyi csoda volt már, mint az Alíz Csodaországban-ban. x’D Egyébként közben Vera is hívott, hogy akkor mi legyen a mozival. =) Tökre örülök. Nem tudom mi ez a hirtelen változás, de örülök, hogy elhívott, és hogy újra olyan, mint régen. ♥

Mikor idő volt, akkor el is indultunk Márkkal. Én Nyugatihoz, a Westendbe, ő meg elvileg orvoshoz. De elkísért azért a Nyugatiig. ^^ Aztán onnan visszafordult. =D Amúgy késtem vagy 15 percet. Azt hittem, hogy Vera tök mérges lesz, meg hogy most megint elcsesztem, amikor éppen már minden alakulna úgy, mint ezelőtt volt.. De nem haragudott, szal hepivan. ^^ Még a film előtt bementünk a BizsuBridzsittbe. Hárman voltunk amúgy: Vera, én, meg Áron. Szegény fiúcska csak követett minket, és még széket is akart keresni ott a fülbevalók közt, ahova le tud ülni. Majd ha ráérek sajnálom. =)

Egyébként az Egy boltkóros naplóját néztük meg. Elvileg premierben. Mert hogy mától vetítik. Nem volt rossz film, de én azért nagyobb durranást vártam.  [Meg Vera is, mert megbeszéltük a filmes élményeinket. xD] Mindegy, azért jól elvoltunk. Közben meg sorra kaptam a Márk sms-eket… Film közben. Meg folyton csak rajta gondolkodtam… Tehát mikor vége volt, hoztam egy hirtelen, meggondolatlan, és teljesen felesleges döntést. Behívtam Verát mosdóba, hogy meg tudjam beszélni vele, hogy nem baj-e, ha én most nem megyek velük együtt haza. Elmondtam az okát is. Tök jó volt vele újra ilyen ügyekről beszélni. <3 Mindegy. Elmentem velük a vonatig, aztán visszafordultam. És indultam a metróhoz. Felhívtam Márkot, hogy ki tud-e jönni elém valahova…

Vicces volt, mert Központot mondtam neki. Ő meg kérdezte, hogy akkor a Match előtt jó, ha vár? Mondom igen. Szépen felszállok a metróra, és annyira a Match volt a fejemben, hogy véletlen leszálltam eggyel előbb, a Városkapunál. xDD Mert ott is van Match. És hát hívom, hogy hát hoooolvaaagy?? =D Akkor döbbentett rá, hogy én nem is ezt a helyet mondtam neki. xD Szegény. Tehát újra elindultam, és mentem még egy megállót. Ő már ott várakozott negyed órája… :$

Foggggalmam sincs, hogy miért mentem vissza hozzá még mozi után is… Bár mondjuk ő kérdezte sms-ben, hogy szeretnék-e találkozni utána. Bár ha nem kérdezi, akkor se vagyok biztos benne, hogy nem jutott volna eszembe… Csak hogy ekkor már 6 óra volt. Anyának küldtem sms-t, hogy meddig maradhatok. Olyan rendes, úgy szeretem. *-* Mostanában tök jó a kapcsolatunk. Egy csomószor megbeszélem vele ezeket a dolgokat is, amiket leírok pl ide. Mindegy, ez most mellékes volt. Mondta, hogy max 8-ra érjek haza. Tiszta boldog voltam, hogy van még másfél órám Vele. Mert a busz 7 óra 20-kor jött. És azzal értem haza pontosan 8-ra. =DD Na mindegy. Márkkal vettünk egy fagyit, aztán elkezdtünk sétálni. De olyan rossz… Mikor nála vagyok mindennek kinéz az, ami köztünk van, csak barátságnak nem. [Najó, azért ez egy kicsit túlzás volt.] Az utcán meg közel se áll hozzám, nemhogy megölelne. Még a kezemet se fogja meg. “Nehogy véletlen meglássák az ismerősök…”

A buszon találkoztam két régi osztálytársammal. Alig ismertem rájuk. O_o Brutális mértékben megváltoztak. Odamentem hozzájuk, és elkezdtünk beszélni. Tök poén amúgy, mert pont ezelőtt pár nappal néztem meg a myvipjét az egyiküknek, és írtam oda az egyik képhez, hogy “régen találkoztunk buszon, kéne már szervezni egy véletlen összefutást =D”. Mert ő is Dunakeszin lakik. Mesélték, hogy a sulijukban ők az éltanulók. Miközben általánosban egyeseik, ketteseik voltak… O_o Meghogy órán elő-előfordul, hogy egy-két tanuló be van tépve… Jó suli lehet. Meg azt is mesélték, hogy járnak valami színitanodába. A Koltaihoz, vagy valami ilyesmi. 250 ezer forintért. O_o Ööö remélem azért nem egy nagy becsapás, és lesz belőle valami, mert Krisztián tényleg jól színészkedik. =) Megérdemelné, hogy sikerüljön neki.

Mikor hazaértem már rájöttem. Ez így nagyon, de nagyon nem jó. Nem mintha ezt nem tudtam volna eddig. De ez így nem állapot, hogy Márk titokban van velem állandóan, hazudik Noncsinak arról, hogy mit csinált ma, egyik nap engem ölelget, másnap meg nézhetem őket, ahogy turbékolnak. Szóval ezt be kell fejezni. Csak nagyon nehéz. Nem tudom elengedni… Hiába tudom, hogy egy barom, hogy egy óriási idióta, hogy csak játszik, én attól még ugyanannyira szeretem… Bár mondjuk nem is csoda. Azok után, hogy ilyen mondatokat hallok tőle, hogy “Amikor veled vagyok elvesztem az eszem.” vagy hogy “Annyira vágyok a közelségedre, és annyira nem szabadna ilyet mondanom, mert ott van Noncsi…” Hát ezaz. Hogy ott van. Mégis ilyeneket mond. És akkor még próbáljam meg elfelejteni.

Befejeztem a folyamatos elmélkedést róla. Legalábbis írásban. Mert tuti folytatni fogom még egészen addig, míg elalszok. :S Pápuszi.

Mai kérdésünk: Berci lenyelte a gyémántot? Küldje válaszát a 17valamivalamire. -.- xD

Tegnapi

(19:12) Márk: nem tudom megmagyarázni, ááááááááá ne kérd kérlek :( tudom h egyre jobban utálsz :(

De. Kérem.

(19:13) Zsaníí.: nem utállak, főleg nem egyre jobban, csak éppen most olyan hangulatom van, hogy valahogy muszáj lenyugodnom. és az nemfog menni addig, míg úgy nem érzem, hogy megbeszéltük.. :(
(19:13) Márk: értem :$
(19:13) Márk: miattam vagy ideges?
(19:16) Zsaníí.: ööigen. de nem ideges, csak öö szomorú.
(19:16) Márk: neeeeeeee, iszonyúan az van a fejemben h fogom a kezed, és ott állunk :(
(19:18) Zsaníí.: aha nekemis..

Minek fogtad meg akkor??

(19:24) Márk: beszélgettünk Noncsival mondta h szeret
(19:25) Márk: és amit nem zártam le újra előjött, és már tudtam szeretem
(19:25) Márk: de tudtam, h nem lehetek szemét, mert nagyon vonzódom hozzád és hiányzik h fogjam a kezed :(

Elég nagy fáziskéséssel jön rá a dolgokra…

(19:29) Zsaníí.: egyébként milett volna, hogyha énis mondom, mondjuk a buszmegállóban? aztán utána este noncsi is? akkor milenne..?
(19:29) Márk: akkor kb. 1 hétig gondolkodnék mérlegelnék, és utána döntenék

Mérlegel, és dönt? Mi ez? Egy verseny?

(19:31) Márk: miért? akartad mondani?
(19:32) Zsaníí.: nemtudommár mit akartam. és ha igen? vagy ha nem? miért fontos ez mostmár?
(19:32) Márk A mosoly a: mert most mek megölni magam, feladom, ááááááá

Már a múltkor is mondtam neki, hogy ez a téma egyáltalán nem vicces… -_-

(19:35) Márk: most már könnyezek , hát megingattál abban amit érzek
(19:36) Márk: ha igen, akkro valószínű noncsival nem lett volna semmit, mert eldöntöttem volna

Eldöntötte volna? És akkor Noncsit leszarná?

(19:38) Zsaníí.: attólmég őt is ugyanúgy szeretnéd. meg engemis. ésakkor megint ugyanott vagyunk. ésamúgy nemtudhatod, hogy igen-e vagy nem. nem is tudhattad, és még mostse tudhatod.
(19:38) Márk: és igen vagy nem?
(19:41) Zsaníí.: nemtudom már. fogalmam sincs, hogy mitérzek. de nem akarom tönkretenni se a mi, se a ti kapcsolotokat. tehát ti együttlesztek, és mimeg nagyonjóban leszünk..

Túl kedves vagyok. De egyszerűen nem tudok mást írni. Pedig itt is nagyon rossz kedvem volt..

Mai

Beszélgettünk normálisan. Kérdeztem mit csinált ma. “Noncsival sétáltam, és vele voltam.” Jóóólvan. Deparasztvagy isssstenem. Persze én is ezt csak ide írom le… Mert neki tök kedvesen reagálok midnenre… :S

Márk:D A mosoly a szeretet nyelve.(L) üzenete (20:13):
*[blablabla, ez a rész nemérdekes] és Noncsival találkozom:$ mondd ha kihagyjam a beszélgetéseinkből
Zsaníí.           üzenete (20:16):
*ööö hát valamikor túlkell magam tenni rajta… :D szal amíg nem minden második szavad ő, addig mondhatod.
Márk:D A mosoly a szeretet nyelve.(L) üzenete (20:17):
*legjobb barát:P

Méééért nem tudok csak egy kicsit is flegmábban válaszolni neki?? És hirtelen a legjobb barátja lettem. Ok. Egyébként még mindig “manó” vagyok. Arra jöttem rá, hogy mostmár nem fogom magam sajnáltatni. Se nála mikor beszélgetünk, se itt blogban, és megpróbálom sehogy máshogy se. =D [Ez most jó értelmes mondat volt.] Mert ha folyamatosan csak azt hallja, hogy én most miatta vagyok szomorú, miatta van szar kedvem, akkor az csak ok nélkül hízlalja az egóját. És igen. Becsapott, de nem olyan nagy tragédia, lesz még sok ilyen. xD Úgyhogy visszatérek arra, ami ezelőtt volt köztünk. A barátja leszek. Ezek szerint a legjobbja.

Megyek. Folytatódik a Barátok közt.

Védett: inkább magamnak írtam. de próbálkozhatsz jelszó elkéréssel.

Ez egy magánjellegű bejegyzés. Megtekintéséhez jelszó megadása szükséges:

Jelszó:

március 3. – kreatívabb címet most nem tudok.

Milyen jó lenne, hogyha néha, csak néha beleláthatnék mások gondolataiba… Megtudnád, hogy az a csaj, aki mostanában annyit jópofizik veled, aki egész nap úgy csinál, mintha a legjobb barátnők lennétek valójában a hátad mögött beszél ki, és egyáltalán még csak szimpatikus se vagy neki. Tudnád, hogy a tanárnőnek mikor van kedve éppen téged feleltetni. =D Megtudnád, hogy a -mi a baj? -semmi párbeszéd lezajlása után valójában mi is a problémája, és tudnál neki segíteni anélkül, hogy elmondaná. Rájönnél, hogy amikor valaki azt mondja Szeretlek, akkor azt valóban úgy is gondolja, vagy csak a szituáció miatt mondja, esetleg csak azért, mert még magának is fél bevallani, hogy nem is így van. Fél, hogy ha Te nem leszel ott neki, akkor nem lesz senkije, és úgy gondolkozik, hogy még ez is jobb, mint a semmi. Megtudnád, hogy amikor csendben ültök ketten valakivel min is gondolkozik a másik. Megtudnád ezt, megtudnád azt… Minden információnak a birtokában lennél. Persze ennek az egésznek csak egyetlenegy pici akadálya van: nem tudsz belelátni mások gondolataiba.
És amíg ebben az álomvilágban gondolkozol, addig semmi nem fog változni, nem leszel okosabb, nem fogsz jobban tudni semmit.

Mára ennyi voltam.

nincs cím.

kb énis így érzem. =D

Imi blogja. :] Tök jó, hogy hiányzok valakinek. =D Pedig ez csak egy hétvége volt. =D

Egyébként azon gondolkoztam az eltelt másfél unalmas nap egyikén, hogy lehet, hogy túl “személyes” ez a blog. Úgy értem, hogy nem hiszem, hogy túl sok embert érdekelne az, mikor óráról órára szinte leírom az egész napomat… De végülis arra jutottam, hogy nem is azért írok blogot, hogy most húdesok olvasóm legyen. Persze örülök neki, hogyha valakit érdekel, de nem ez a fő célom. Nincs is célom vele. Egyszerűen csak jól esik kipanaszkodni magam, vagy éppen elmesélni a boldogságomat, leírni a napomat, satöbbi, mert ez olyan jó. =D Jó dolog, hogy amíg írom nem unatkozok, kikapcsol, és visszaolvasni is tök jó dolog azt, amit korábban írtam. Ennyit erről. =)

Bye. :]

Run away try to find a safe place you can hide. It’s the best place to be when you’re feeling like…

Szerintem barátság fiú, és lány között igenis létezik. Csak nagyon ritka. Az esetek többségében amikor már nagyon szereted barátilag a másik emberkét, akkor hirtelen valami megváltozik. Vagy benned, vagy benne. Rájön az egyik fél arra, hogy milyen ember a másik, mennyi jó tulajdonsága van, mennyire “csodálja”… Rájön, hogy akár még szeretni is tudná, és egyre többet, és többet gondolkozik ezen. Míg végül belefeledkezik abba, hogy ezek csak gondolatok, és belekergeti magát az álmokból ebbe az egészbe. És megtörténik. Már nem ugyanaz az érzés van kettőjükben, hanem különböző. És itt már nem ugyanaz ez a barátság, így már nem működik (olyan jól).
És most következzen a napom.

Zsófival egész nap nem tudtam suliban beszélni! =D Mármint négyszemközt. Mert sose voltunk ketten egyedül. Ha meg otthagyjuk a csajokat, akkor valaki úgyis utánunk jön… =D Szal vicces volt, de napközben nem volt rá alkalmunk, hogy beszéljünk. Ezért miután leszálltam a buszról, meg Zsófi is hazaért, felhívtam. Mókás dolog, hogy elköszönünk, és rá körülbelül 5 percre hívom, mert beszélnünk kell… =D Mindegy. Szépen elkezdem neki mesélni, aztán egész pontosan 7 perc után egyszer csak nem hallom a hangját, én meg csak beszélek a semminek. xD Mondtam, hogy hálóó, hálóó, – mint egy őrült – de senki nem válaszolt. O_o Megpróbáltam újra hívni, de nem volt kapcsolható… -_-” Hát oké. Aztán kb egy fél óra múlva felhív, hogy bocsi, de lemerült a mobilja. xD Természetesen ekkor már nem tudtam, hogy éppen hol tartottam akkor, amikor megszakadt… Szal nem tudtam folytatni a mesélést. =( De azért még beszéltünk 11 perc 51 másodpercet. Úgy érzem, jók vagyunk. =D

Egyébként hazafelé jövet a suli előtt megint álltak emberkék. Hogy menjünk már el egy szereplőválogatásra videóklipekhez, meg mittudomén. xD Mikor a csaj befejezte a mondókáját, és megkérdezte, hogy érdekelne titeket?, akkor Dóri bölcsen csak ennyit mondott: “Hááát, lekéssük a buszt.” Semmi olyasmi, hogy bocsi, nem nagyon érdekel, vagy hasonlók, hanem lekéssük a buszt. =D Szerintem miután elmentünk, akkor még a lány is nevetett. xD Mellesleg közlöm, hogy tényleg lekéstük a buszt. Szal megint sétáltunk. Két megállót.

Amúgy én nagyon szeretek sétálni. =) De tényleg. Egy csomószor volt már rá példa, hogy direkt korábban szálltam le a buszról, és a hátralévő részét az útnak lesétáltam. Olyan is volt, hogy egyáltalán fel se szálltam például a metróra, hanem lesétáltam azt az 1-2 megállót, amit mennem kellett volna. Pusztán csak azért, mert ráértem, és mert olyan kedvem volt. =D Amúgy is remélem most már ennél hidegebb nem lesz. Mert ma egész jó volt az idő. Sütött a nap. ^^ De persze hó még van… Ami nem lenne amúgy baj, csak holnap csudijó lesz járkálni a latyakban, ami az olvadt hóból fog keletkezni. =D

Már megint nagyon vicces álmom volt. Éppen Atissal találkoztam, és vártuk Diát. Valami kocsiban ültünk ketten. A következő, amire emlékszek, az az, hogy Atiss alszik, én meg meglátom az utcán Diát. Kikiáltok neki az autó ablakán, hogy “Héé, ittvagyunk!”. Erre ő odajön. Ketten várjuk, hogy felkeljen a barátunk. =D De ő csak alszik tovább. Erre gondolunk egyet, otthagyjuk, és elsétálunk valahova. xD Ennyi.
Amúgy azóta, hogy elvileg elvették a gépét, nem is beszéltünk…

Azt hiszem most megyek. El kéne kezdeni törizni, hááátha a tanárnőnek holnap lesz kedve feleltetni. Bájbáj. =)