Na a hétfő. Kezdeném a sulis dolgokkal. Matekon kikaptunk két dolgozatot. Mindkettő 5-ös lett. Törin kikaptuk a tz-t…. Hát azért erre nem számítottam. Sikerült írnom egy gyönyörű 2-est. Azért azt hittem, hogy a hármas meglesz. És így tuti, hogy hármas leszek évvégén… Ami nem annyira túl jó. Namindegy. Anya egész jól fogadta a hírt.
Aztán folytatnám oly kedvelt témámmal, Márkkal. Beszélgettünk az este háromnegyed órát telefonon. Egyszer csak témába jött Noncsi, és hogy mostanában milyen sokat veszekednek. Mesélte, hogy annyira rövid pórázon van tartva, hogy folyamatosan kérdezgeti Márktól, hogy hol van, mit csinál, és kivel. Azért ez elég “durva”. Bár egy szempontból megérthető. Erre később visszatérek. Mondta Márk, hogy már nem érzi ugyanazt iránta… Hogy egy csomószor én, meg a barátai jobban hiányoznak neki, mint Noncsi. Minden délután Noncsiéknál van. Egyszer nem ment el, mert tanulnia kellett, és Noncsi ezen is kiakadt. Jó nagyot veszekedtek, mesélte. Baromi nagy szerelem, és boldog kapcsolat lehet. Mondtam neki, hogy hát de miért nem beszélik meg az ilyeneket? Válasz: “Az igazság az, hogy én már nem akarom megbeszélni. Úgyse tudnánk. Szakítani fogok..” Itt a telefonbeszélgetésben hatásszünet csönd következett be. Ezután már nem emlékszem mi történt.
Na tehát visszatérek arra, hogy Noncsi mennyire féltékeny. Van oka rá… Márk egyszer még régebben újságolta nekem, hogy mennyire megbízik egy lányban, és hogy milyen közeli barátok lettek, meg mittudomén. A vicc az, hogy mikor ezt mondta, akkor a csajt 4 napja ismerte. Négy. Namármost. Most is mondta, hogy egy csomószor átmegy hozzá, meg felhívja, ha rosszkedve van [Noncsi, vagy akármi/akárki miatt], meg hasonlók. Hát most nem azért, de ez így rendjén van? Jó haggyuk.
Egyébként anyummal tök szorgalmasan eljárunk a “konditerembe”. Büszke vagyok magamra, hogy amit eltervezek, azt végrehajtom. Igaz ez csak általában igaz, de azért legalább ennyi sikerélményem van.
Először is, reggel felkeltem fél 8-kor. Mert utána mentem át Márkékhoz. Igen. Megint. Sajnos. -.- Egyszerűen hív, és nem tudok nemet mondani. Tehát. Szépen beér a buszom Városkapuhoz, ő természetesen már ott áll, és vár engem. Onnan elindultunk hozzájuk. Először sétálni kezdtünk, mert sokára jött volna a busz, aztán az út felénél idő tekintetében beértük a busz menetrendet, úgyhogy felszálltunk valamire. =D Útközben a csokikról beszélgettünk. (Y) x’D Érdekes téma.
Odaértünk hozzájuk, elkezdtünk reggelizni. Tök fincsi teát csinál. =DD [Mellékesen megjegyezve.] Azután meg elkezdtünk megint filmezni. Most a Nem kellesz eléggé volt a soron. Persze megint csodás öleléses pózokban néztük végig. Ahogy vége volt elkezdtünk egy másik filmet is nézni. xD A helyzet ugyanez volt, sőt, még csodásabb. Vége a filmnek, de mi meg se mozdulunk. Annyi csoda volt már, mint az Alíz Csodaországban-ban. x’D Egyébként közben Vera is hívott, hogy akkor mi legyen a mozival. =) Tökre örülök. Nem tudom mi ez a hirtelen változás, de örülök, hogy elhívott, és hogy újra olyan, mint régen. ♥
Mikor idő volt, akkor el is indultunk Márkkal. Én Nyugatihoz, a Westendbe, ő meg elvileg orvoshoz. De elkísért azért a Nyugatiig. ^^ Aztán onnan visszafordult. =D Amúgy késtem vagy 15 percet. Azt hittem, hogy Vera tök mérges lesz, meg hogy most megint elcsesztem, amikor éppen már minden alakulna úgy, mint ezelőtt volt.. De nem haragudott, szal hepivan. ^^ Még a film előtt bementünk a BizsuBridzsittbe. Hárman voltunk amúgy: Vera, én, meg Áron. Szegény fiúcska csak követett minket, és még széket is akart keresni ott a fülbevalók közt, ahova le tud ülni. Majd ha ráérek sajnálom. =)
Egyébként az Egy boltkóros naplóját néztük meg. Elvileg premierben. Mert hogy mától vetítik. Nem volt rossz film, de én azért nagyobb durranást vártam. [Meg Vera is, mert megbeszéltük a filmes élményeinket. xD] Mindegy, azért jól elvoltunk. Közben meg sorra kaptam a Márk sms-eket… Film közben. Meg folyton csak rajta gondolkodtam… Tehát mikor vége volt, hoztam egy hirtelen, meggondolatlan, és teljesen felesleges döntést. Behívtam Verát mosdóba, hogy meg tudjam beszélni vele, hogy nem baj-e, ha én most nem megyek velük együtt haza. Elmondtam az okát is. Tök jó volt vele újra ilyen ügyekről beszélni. <3 Mindegy. Elmentem velük a vonatig, aztán visszafordultam. És indultam a metróhoz. Felhívtam Márkot, hogy ki tud-e jönni elém valahova…
Vicces volt, mert Központot mondtam neki. Ő meg kérdezte, hogy akkor a Match előtt jó, ha vár? Mondom igen. Szépen felszállok a metróra, és annyira a Match volt a fejemben, hogy véletlen leszálltam eggyel előbb, a Városkapunál. xDD Mert ott is van Match. És hát hívom, hogy hát hoooolvaaagy?? =D Akkor döbbentett rá, hogy én nem is ezt a helyet mondtam neki. xD Szegény. Tehát újra elindultam, és mentem még egy megállót. Ő már ott várakozott negyed órája… :$
Foggggalmam sincs, hogy miért mentem vissza hozzá még mozi után is… Bár mondjuk ő kérdezte sms-ben, hogy szeretnék-e találkozni utána. Bár ha nem kérdezi, akkor se vagyok biztos benne, hogy nem jutott volna eszembe… Csak hogy ekkor már 6 óra volt. Anyának küldtem sms-t, hogy meddig maradhatok. Olyan rendes, úgy szeretem. *-* Mostanában tök jó a kapcsolatunk. Egy csomószor megbeszélem vele ezeket a dolgokat is, amiket leírok pl ide. Mindegy, ez most mellékes volt. Mondta, hogy max 8-ra érjek haza. Tiszta boldog voltam, hogy van még másfél órám Vele. Mert a busz 7 óra 20-kor jött. És azzal értem haza pontosan 8-ra. =DD Na mindegy. Márkkal vettünk egy fagyit, aztán elkezdtünk sétálni. De olyan rossz… Mikor nála vagyok mindennek kinéz az, ami köztünk van, csak barátságnak nem. [Najó, azért ez egy kicsit túlzás volt.] Az utcán meg közel se áll hozzám, nemhogy megölelne. Még a kezemet se fogja meg. “Nehogy véletlen meglássák az ismerősök…”
A buszon találkoztam két régi osztálytársammal. Alig ismertem rájuk. O_o Brutális mértékben megváltoztak. Odamentem hozzájuk, és elkezdtünk beszélni. Tök poén amúgy, mert pont ezelőtt pár nappal néztem meg a myvipjét az egyiküknek, és írtam oda az egyik képhez, hogy “régen találkoztunk buszon, kéne már szervezni egy véletlen összefutást =D”. Mert ő is Dunakeszin lakik. Mesélték, hogy a sulijukban ők az éltanulók. Miközben általánosban egyeseik, ketteseik voltak… O_o Meghogy órán elő-előfordul, hogy egy-két tanuló be van tépve… Jó suli lehet. Meg azt is mesélték, hogy járnak valami színitanodába. A Koltaihoz, vagy valami ilyesmi. 250 ezer forintért. O_o Ööö remélem azért nem egy nagy becsapás, és lesz belőle valami, mert Krisztián tényleg jól színészkedik. =) Megérdemelné, hogy sikerüljön neki.
Mikor hazaértem már rájöttem. Ez így nagyon, de nagyon nem jó. Nem mintha ezt nem tudtam volna eddig. De ez így nem állapot, hogy Márk titokban van velem állandóan, hazudik Noncsinak arról, hogy mit csinált ma, egyik nap engem ölelget, másnap meg nézhetem őket, ahogy turbékolnak. Szóval ezt be kell fejezni. Csak nagyon nehéz. Nem tudom elengedni… Hiába tudom, hogy egy barom, hogy egy óriási idióta, hogy csak játszik, én attól még ugyanannyira szeretem… Bár mondjuk nem is csoda. Azok után, hogy ilyen mondatokat hallok tőle, hogy “Amikor veled vagyok elvesztem az eszem.” vagy hogy “Annyira vágyok a közelségedre, és annyira nem szabadna ilyet mondanom, mert ott van Noncsi…” Hát ezaz. Hogy ott van. Mégis ilyeneket mond. És akkor még próbáljam meg elfelejteni.
Befejeztem a folyamatos elmélkedést róla. Legalábbis írásban. Mert tuti folytatni fogom még egészen addig, míg elalszok. :S Pápuszi.
Dórival egész nap énekelgettünk. =D A Riddler – Kicsimnek -et. De persze suliban nem jutott eszünkbe a sima szövege, csak a refrént tudtuk. xD De ez nem igazán zavart minket, még az egyik órán is neki álltunk halkan énekelni. x’D “Fordul a föld, és lenyugszik a Nap, az emlék megmarad, míg az idő elszalad, de Te mellettem vagy, így nem aggódom, mindig veled leszek, a te gondod az én gondom…” Kerestem youtube-on, videán, guglival, meg mindenhol szinte videót, hogy meg tudjam nektek is mutatni, de egyetlenegy olyan videót találtam, ami alatt ez a zene megy, és nincsen tele párok képeivel. Mert szinte csak olyat találni. Tök muris. =) Tehát itt van az az egyetlenegy videó.
Angolon írtunk egy dolit. Ami elég szarul sikerült… Fúú, olyan rossz kedvem volt utána. De a délután nagyon jó volt. Köszönöm nekik, hogy mindig fel tudnak vidítani. ♥ Csak egy délutánt kell együtt tölteni velük, és máris jó kedve lesz bárkinek. És hogy mi is történt délután? Hát az úgy volt, hogy…
Elterveztük még tegnap, hogy ma majd elmegyünk suli után Vácra a csajokkal (bár Zsófi nem jöhetett, mert szegééény… éppen snowboardozik… :P). Tehát Vác, mert ott van egy olyan nevezetű hely, hogy Csokizó (<– kattints). Hmm, már a neve is tök jó. ^^ Suli után elmentünk a vonatállomásra, megvettük a jegyet (300 Ft!!), és szépen lekéstük a vonatot. =D Tehát vártunk fél órát a következőre. Addig Vera nagyon jól elszórakoztatott minket és az állomáson várakozó többi emberkét a kis énekléseivel. Így szeretjük. ^^ Jó, felszállunk a vonatra, utazunk, leszállunk. Sétálunk egy csomót, és megérkezünk. Belépünk. A hely ilyen cukrászda féleség, de itt nem sütik vannak, hanem csokis dolgok. (Ja meg teák, de az nem érdekes. xD) És tényleg minden csak csoki, csoki, és csoki. =D Elborzadva vesszük észre, hogy nincsen üres asztal. O_o De közben azért azt is észrevesszük, hogy az egyik asztalnál ülő két srác nagyon szemügyre vesz minket. =D Mindegy. Nincs hely, ki kell menni, később visszajönni. Leültünk egy padra a váci fő téren, vagy mi annak a helynek a neve. xD Ott is észrevesszük, hogy a távolban ülő három fiú feltűnően néz minket. =D De mi négyen voltunk, háhá. xD Egyszer csak látjuk, hogy a srácok felállnak a helyükről, és még mindig felénk tekintgetnek. Már azt hittük, hogy odajönnek hozzánk. =D Még el is indultak az irányunkba, de mégse jöttek, mert csak elsétáltak tovább az utcán. =D Ezután úgy döntöttünk, hogy vissza megyünk a csokizóba lecsekkolni, hogy van-e már üres asztal. Hát volt. :]
Leülünk, elhelyezkedünk, megkapjuk az “étlapokat”. Csupacsokíí minden! *.* Ilyen forrócsoki, olyan csokis finomság, amolyan… Nem is tudtunk szinte választani. Aztán mégis sikerült. Csokifondü. Az olyan, hogy olvasztott csokiba lehet belemártogatni a gyümiket, ami most éppen banán, ananász, és alma volt. Kihozták az asztalhoz, és annyira gyorsan megettük, hogy fúú. =D Akartam képet mutatni róla, de nem találtam. Aztán én még akartam valamit enni. xD Jellemző, most is én akartam még enni… =$ Ennek ellenére még most is cseszegettek a csajok azzal, hogy milyen vékony vagyok. Pedig látják, hogy nem az én hibám. :P Amúgy szerintem nem is hiba. Jól érzem magam így, nem vagyok anorexiás, semmi ilyesmi. Erről ennyit. =D Szal rábeszéltem Verát, hogy legalább mi ketten rendeljünk már még valamit. A kókuszos forrócsokira esett a választásunk. Kihozták. Jóóó tömény csoki volt. =D És ráadásul még tejet is hoztak hozzá külön. Tök jó. Megittuk a negyedét sűrűn, aztán szó szerint kb beleborítottuk a kapott tejet, hogy mééég több legyen. =D Ha már ilyen drága volt… 1,5 dl 590 Ft. O_o Miután megittuk elkezdtük négyen számolgatni a pénzeinket. Nagyon mókás volt. Mindenki szinte csak ezrest hozott. És így meg nem tudtuk kifizetni a saját részünket. xD Egy csomót diskuráltunk, hogy nahátakkormost mi tévők legyünk?? : DD Aztán okos nagylányokhoz méltóan megoldottuk a problémát. xD
Elindultunk visszafelé. Az úton azonban csalógatóan nézett ránk néhány kirakat. =D Szóval betértünk két bizsuboltba is. Ezután most már tényleg a vonathoz mentünk. Sikerült Dóriékat meggyőznöm arról, hogy jöjjenek már velem, mert AZ a hatos vágány. xD Nagy nehezen, de a kalauznak azért már hittek, mikor megkérdeztük Verával azt, amiben amúgy is biztosak voltunk. Nem tudom ők miért nem tudták elolvasni azt a táblát, amire nagyban rá van írva, hogy VI. Vagy ők nem tanultak római számokat? =DD Jó, nem baj, őket is így szeretjük. ^^ Meg hát én se vagyok sokkal okosabb a legtöbbször. =$ Felszállunk, elindul a vonat, elérkezik oda, ahol le kell szállnom, leszállok, haza megyek. Ennyi volt. =) És olyan jó volt, szakadtunk egész délután kb. =D
Itthon meg tök jót beszélgettem anyával. Úgy meséltem neki dolgokat, (nem csak a mai napot) mintha bármelyik barátnőmnek mesélném. Ő is úgy adott tanácsokat, mintha bármelyik barátnőm lenne. Kezdem érezni, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz. <3
Egyébként holnap reggel leutazunk mamámhoz. Jánoshalmára. Az kb egy ilyen mucsaröcsöge típusú, 20 lakossal megáldott kisfalu. =D Mivel durván kb 3 óra az út, fél nyolckor kell majd kelnem. :| Borzasztó. Rémes még a gondolat is. Majd vasárnap jövünk vissza.
Most megyek. Búcsúzásként: Egyszer majd menjetek el ti is a Váci Csokizóba. Megéri. :P
Angol tanár.. Mostanában nem lehet tudni mi van véle. Jófejről átváltott rosszfejre. =D Zsófival 2 percet késtünk, erre mondja, hogy “hát mostmár van elfoglaltságotok délutánra, másoljátok le a tanköny xy odalát kézzel a füzetbe.” Persze, csakis. :D De úúúgy irigylem Zsófit. *.* Olyan manipulációs ereje van. xD Mert egész órán ilyen tök durci volt, Csipi meg megsajnálta, és visszavonta a büntifeladatunkat. x) De ha mééégegyszer valakire is szól, akkor az másol! Legalábbis ezt mondta. Persze természetesen szólt még utána egy csomó mindenkire… És érdekes, nekik még akkor se adott fel semmi feladatot. Csak nekünk. Oké, köszönjük.
Pár napja volt egy csodás töri felelésem. Nem tanultam semmit, kettest sikerült kihoznom belőle… Tudni kell, hogy ez életem első kettese volt. xD De tényleg. =D Namindegy. Szal álltunk a büfénél Zsófival, és valahogy eszembejutott vele erről beszélgetni. Hogy hogyan mondjam meg itthon, meg ilyesmi. Előttünk állt a sorban húgom egyik barátnője. Mert tesóm is idejár ebbe a gimibe. Tehát amint én szépen panaszkodtam Zsófinak, a kiscsaj, aki előttünk állt, mind hallotta… Bár nem tudom honnan tudta, hogy Én vagyok a nővére az osztálytársának.. Meg azt se értem, hogy ahhoz, hogy teljesen megértse, hogy mit mondok, ahhoz hallgatózni is kell… Mert azért nem beszéltünk Zsófival olyan hangosan. xD És miért hallgatózott volna? xD Jómindegy. :D Azután következő szünetben Rita (hugi) meg azzal jött oda hozzám, hogy hátőőőő tudjaaa a jegyemeeeeet… Mondom oké. Egészségedre. Egész délután azon izgultam, hogy elmondja-e anyáméknak. xD Képes rá. xD Mert azért más, ha tőlem tudják meg, és más, ha tőle. Mint később kiderült szerencsére nem mondta el. x)
Délután meg azt találtam ki, hogy megkérem apát, hogy kérdezze ki az angol szavakat, és ha végeztünk, akkor majd elkezdem mesélni neki, hogy amúgy Csipi mennyire szivatós lett mostanában, és majd szépen kitérek a töritanárra. Hát a terv jó is volt. xD Csakhogy még nem végeztünk a kikérdezéssel, amikor anyum hívta mobilon, hogy végzett a műkörmösnél, menjen érte. xD Tehát a “vallomásom” elmaradt. De aztán mikor hazajöttek, és apum megnézte a jól megszokott híradót, utána jött folytatni a kikérdezést, és végre gyakorlatban is sikerült megvalósítani a tervem.
Nem tudom már, mi volt velem abban a pillanatban, de valahogy így “kitört belőlem” az, hogy mostanában mindig csak veszekszünk, meg mindenért lecsesznek, meg ilyesmi. Egy jó hosszút beszélgettünk hárman… Többet erről nem írnék. Akinek el szeretném mondani, úgyis tudja már.
Egyébként suliból hazafelé tök jó volt. Zsófival mentünk ketten. Még sok idő volt a busz érkezéséig, úgyhogy lesétáltunk egy megállót. Mikor odaértünk, még akkor is volt egy csomó idő, meg már amúgy is belejöttünk a sétálásba, ráadásul még jót is beszélgettünk. Amit egy buszmegállóban állva nem lehet folytatni. Tehát lesétáltunk még egy megállót. =) Aztán ott rájöttem, hogy nincs is nálam a bérletem. O_o Jegyre meg éppen akkor nem volt nálam elég pénz. xD Merthooogy a büfé miatt csak 80 forintom maradt. xD Jegy vagy bérlet nélkül utazni Volánbuszon.. szal ahhoz meg nem vagyok elég bátor. xD Úgy döntöttem, hogy onnan hazasétálok, és nem szállok fel a buszra. Megvártam Zsófival míg jött, aztán elindultam. Kb 20 perc alatt haza is értem. Tök jó. =D És ráadásul még fázni se fáztam. Pedíííg egész délelőtt esett a hó. (Ami mellesleg délutánra már el is olvadt.) =D
Fúú, még mit is akartam mondani?… Ja igen. Úúgy hiányzik az, ami régebben Atissal köztünk volt. :( Most is… Utoljára pénteken beszéltünk… Akkor is, és előtte csütörtökön is Én írtam rá msn-en úúgy, hogy nem is tudtam, hogy ottvan-e a gép előtt. Csak reméltem, hogy igen, éshogy fennvan rejtve msn-en… Mert általában mindig csak úgy van. =/ Szal akkor is én írtam neki. És azóta ő nem is írt egyáltalán… Pedig myvip-re is felmászik mindennap, szal tuti, hogy msn-en is van… Csakhát nem ír… És nem tudom miért nem, és ez “fáj”. Vagy ha nem is fáj, de rossz. Pedig én nagyon szeretem őőt. *.* Úgy érzem rátaláltam benne egy Igazi Barátra. Vagyis hát egy fiú barátra. Ami nem mindenkinek van. Mert ez azért teljesen más, mint egy barátnő. Na mindegy. Ő úgy látszik nem gondolja így… =(
Hát még mindig nincsen több égő a szobámban mint 1, szal még mindig sötét van.xD Kezdem megszokni. De azért idegesít. Meg az is, hogy még csak délután van, és még mindig ilyen korán sötétedik. Ez olyan lehangoló. =D
Amúgy suli után mondtam a lányoknak, hogy csináljunk már valami programot. Könyörgöm, péntek van, és itthon unatkozok. Deperszeee, senki se ért rá. xD Mint mindig. Pedig tök jó lenne mondjuk moziba menni. Úgyis meg akarom nézni a 4 Karácsonyt. :D Vagy csak simán átmenni valakihez, és dvd-zni, és hülyülni, és pletykálni (mert ugye azt is kell) ésésés egy csomó minden. Mindegy, majd máskor.
Anyával ma tök jót beszélgettem.Elkezdett mesélni arról, hogy mi volt, mikor ennyi idős volt, mint én. x) Ilyen teljes sztorikat mesélt el, hogy miket csinált, meg milyen szituk voltak, meg ilyesmi. Jó, ez így most elég hülyén hangzik, sőt nagyonnagyonhülyén de akkor is jóvolt. =D Arról is beszéltünk, hogy le kéne szedni a karácsonyfát. xD Mert ez nálunk még nem történt meg. De elhatároztuk, hogy majd holnap együtt megcsináljuk. =D
Egyébként most is úgy ennék valami jót.De szinte nincsen semmi itthon. Mindent felfalok. xD Najó, ez azért nemigaz. Meg kéne tanulnom sütni. Már sokszor elhatároztam, de még nem igazán sikerült. Éspedig milyen fincsi sütik lehetnének már mindennap itthon. *.* x’D Ennyit erről.
